Az aszály ismét súlyos helyzet elé állítja a magyar mezőgazdaságot, miközben a gazdák terhei folyamatosan nőnek. A csökkenő termés nemcsak a termelőket érinti, hanem az élelmiszerárakon keresztül minden magyar családot. A problémát már nem lehet egyszeri segélyekkel vagy átmeneti intézkedésekkel kezelni. Hosszú távú vízmegtartási programokra, gyors kárenyhítésre és kiszámítható támogatási rendszerre van szükség. Különösen fontos ez a Balaton-felvidéken, ahol a mezőgazdaság, a szőlészet és a turizmus szorosan összekapcsolódik.
Bakk Istvánt, a Demokratikus Koalíció alelnökét arról kérdeztük, milyen azonnali segítséget kapjanak a gazdák. Szóba került a vízmegtartás, az élelmiszer-drágulás mérséklése és a Balaton-felvidék jövője is.
Ellenszél: A jelenlegi aszály már a 2022-es állapotokkal vethető össze. Milyen azonnali intézkedéseket követel a DK a kormánytól?
Bakk István: Ideje végre belátni: a vizet nem elvezetni, hanem megtartani kell. Amíg minden nyáron ugyanazt a válságot nézzük végig, addig nem lehet az aszály ellen érdemben fellépni.
Azonnal segíteni kell a gazdáknak: fel kell gyorsítani a kárenyhítési kifizetéseket, rendkívüli állami támogatást kell biztosítani, célzott hitelmoratóriumot kell bevezetni az aszály által sújtott gazdaságoknak, kedvezményes újraindítási hiteleket kell nyújtani, és átmenetileg csökkenteni kell az öntözés költségeit.
És ez nem csak a gazdákról szól. El kell érnünk, hogy a vízmegtartás a mindennapok része legyen: a mezőgazdaságban, a településeken, az erdőkben, sőt akár az otthoni kertekben is. Minden csepp víz számít.
Ha ma okosan bánunk a vízzel, holnap kevesebb lesz az aszálykár, stabilabb lesz a magyar mezőgazdaság, és az élelmiszerárak emelkedését is mérsékelni tudjuk. Ez nem a jövő zenéje – ezt most kell elkezdenünk.
Magyarországon évtizedekig a víz gyors elvezetése volt a cél. Milyen konkrét vízmegtartási programot indítana el a DK?
A DK szerint teljesen új szemléletre van szükség: a vizet nem elvezetni, hanem megtartani kell. Ezért elindítanánk az Új Vásárhelyi Tervet, amelynek célja nem csak új víztározók építése, hanem a meglévő csatornák rendbe tétele és vízvisszatartó rendszerek felújítása és kiépítése, hogy évente több milliárd köbméter vizet tudjunk megőrizni, és azt aszály idején felhasználni.
Mindezt nem felülről akarjuk ráerőltetni az érintettekre. A gazdákra és a vízügyi szakemberekre partnerként tekintünk, nem problémaként. A beruházásokat velük együttműködve, az ő tapasztalataikra és tudásukra építve terveznénk és valósítanánk meg, mert csak így lehetnek valóban működőképesek és hosszú távon sikeresek.
De ez nem állhat meg az állami beruházásoknál. Azt szeretnénk, hogy a vízmegtartás mindenhol természetes legyen: a földeken, az erdőkben, a településeken és akár az otthoni kertekben is. Minden csepp víz, amit ma megőrzünk, holnap a magyar mezőgazdaságot, az ivóvízkészletet és a családok megélhetését védi.
A víz a 21. század egyik legfontosabb erőforrása. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy továbbra is hagyjuk kifolyni az országból.
Milyen segítséget kellene most kapniuk a gazdáknak? Indokolt lenne kártérítés, hitelmoratórium vagy rendkívüli állami támogatás?
Két hét kiadós eső most biztosan nem ártana. De mivel esőt nem tudunk csinálni, ott kell segítenünk, ahol valóban tudunk.
A gazdákat nem szabad magukra hagyni. Gyors kárenyhítésre, rendkívüli állami támogatásra, célzott hitelmoratóriumra, kedvezményes hitelekre és az öntözés költségeinek csökkentésére van szükség. Emellett létre kell hozni egy állandó klímaalkalmazkodási alapot, amely a szélsőséges időjárás miatt bajba került gazdaságokat segíti, és támogatja a víztakarékos öntözési rendszerek, a vízmegtartó beruházások és az aszályt jobban tűrő technológiák bevezetését.
Nem elég a mostani károkat megtéríteni. A vízmegtartó beruházások megvalósulásáig is lesznek újabb aszályos időszakok, ezért a gazdákat erre az átmeneti időszakra is fel kell készíteni. Olyan támogatási rendszert kell kialakítani, amely nemcsak a jelenlegi veszteségeket enyhíti, hanem segít alkalmazkodni a klímaváltozás következményeihez is.
Ez a magyar élelmiszer-termelés biztonságába történő befektetések.
Ha egy gazda tönkremegy, azt végül mindenki megérzi. Kevesebb lesz a hazai termés, nőnek az élelmiszerárak, munkahelyek szűnnek meg, és egyre jobban kiszolgáltatottá válunk az importnak. Éppen ezért most nemcsak a gazdákat kell megvédenünk, hanem a minden magyart.
A cél egyszerű: a gazdák át tudják vészelni ezt a rendkívüli időszakot, jövőre is el tudjanak vetni, legyen mit betakarítaniuk, és továbbra is minél több magyar élelmiszer kerüljön a családok asztalára. Ez nemcsak a gazdák érdeke, hanem az egész országé.
Az aszály miatt csökkenhet a termés, ami újabb élelmiszer-drágulást okozhat. Hogyan védenék meg ettől a családokat?
Ha kevesebb a termés, kisebb a kínálat. Ha kisebb a kínálat, emelkednek az árak. Ez egy egyszerű gazdasági összefüggés, ezért az aszály nemcsak a gazdák problémája, hanem mindenkié.
A megoldás egyszerre két irányból működik. Egyrészt meg kell védeni a hazai termelőket, hogy minél több magyar élelmiszer maradjon a piacon. Másrészt csökkenteni kell az alapvető élelmiszerek áfáját, hogy az árak érdemben mérséklődjenek.
De az áfacsökkentés önmagában nem elég. Szigorú fogyasztóvédelmi és versenyhatósági ellenőrzésre is szükség van, hogy az adócsökkentés valóban megjelenjen a bolti árakban, és ne a kereskedelmi láncok többletprofitját növelje.
A cél egyértelmű: stabil hazai termelés, megfizethető élelmiszerárak és olyan intézkedések, amelyeknek a hasznát valóban a magyar családok érzik meg a pénztárnál.
A Balaton-felvidéken a mezőgazdaság, a szőlészet és a turizmus egyszerre érintett. Milyen helyi beavatkozásokat tartana sürgősnek?
A Balaton-felvidék mezőgazdasága és szőlészete látott már szebb napokat. Ma már nemcsak az aszály okoz komoly gondot, hanem az aranyszínű sárgaság is, amely egyre nagyobb veszélyt jelent a történelmi borvidékekre és a szőlőtermelés jövőjére.
A Balaton-felvidéken a mezőgazdaság, a szőlészet és a turizmus egymásra épül. Ha az egyik bajba kerül, azt a másik kettő is megérzi. Ezért egyszerre kell védeni a termőföldeket, a szőlőültetvényeket és a Balaton vízkészletét.
A számok is jól mutatják a helyzet súlyosságát. 2025-ben a Balaton természetes vízkészlete 220 milliméterrel csökkent, ami mintegy 131 millió köbméter vízhiányt jelentett. Ahhoz pedig, hogy a Balaton hosszú távon is megőrizhesse a megfelelő vízszintjét, száraz években akár évi 100–200 millió köbméter víz megtartására is szükség lehet. Ezért a Balaton és a Balaton-Felvidék fő eleme, hogy képesek vagyunk-e megtartani a lehulló csapadékot a teljes vízgyűjtő területen.
Köszönjük az interjút!
Ne állj meg itt! Olvass tovább az Ellenszél változatos tartalmai között.
Kövess minket a Facebookon is!