Először és utoljára vallott ügynökmúltjáról a Szuverenitásvédelmi Hivatal egykori igazgatója.
Harminchét évnyi hallgatás után, az Ultrahang nevű csatornának adott interjúban beszélt először – és elmondása szerint utoljára – állambiztonsági múltjáról Horváth József. A Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet nemrégiben távozott igazgatója a nyilvánosság elé lépését azzal indokolta: elege lett abból, hogy a parlamentben és a médiában „nyilvánvaló, otromba hazugságokat” terjesztenek róla.
Horváth felidézte, hogy 1984-ben, fiatal középiskolai tanárként jelentkezett egy újsághirdetésre, amelyben a Belügyminisztérium diplomásokat keresett „érdekes munkára”. Kitelepített, párttagság nélküli kulák családból származott, így a hónapokig tartó kiválasztási folyamat végén őt magát is meglepte, hogy a titkosszolgálathoz kerülhet. Mivel humán végzettséggel rendelkezett, automatikusan a belső elhárítással foglalkozó III/III-as ügyosztályhoz osztották be (míg a reál végzettségűek a III/II-höz kerültek). Döntése előtt édesanyja tanácsát is kikérte, aki arra biztatta: „Vállald el, legalább elveszed egy káder elől a helyet. Csak dolgozz tisztességesen.”
„Zöldfülűként” a rendszerben: zsarolás helyett lépcsőházi megfigyelések
A konkrét operatív munkájával kapcsolatban Horváth határozottan kijelentette, hogy sosem volt tartótiszt. Állítása szerint a státuszából adódóan nem is kezdeményezhetett ügyeket, így senkit sem zsarolt vagy szervezett be. Munkája nagyrészt dossziék olvasásából, háttéranyagok írásából és alapfokú megfigyelésekből (például egy lépcsőház bejáratánál való várakozásból) állt.
Az interjúban Horváth kitért az őt ért legsúlyosabb kritikákra is:
-
Dunagate és az ócsai iratmegsemmisítés: Ungváry Krisztián történész korábban azzal vádolta meg, hogy társaival Ócsán égettek el állambiztonsági iratokat és munkadossziékat. Horváth ezt határozottan cáfolta, mondván: 2010 előtt életében nem járt Ócsán, ráadásul önálló ügyek és ügynökök híján nem is volt mit megsemmisítenie.
-
Orosz kémvádak: Családja 56-os és kulák múltjára hivatkozva visszautasította az orosz kötődésről szóló vádakat. Elmondta, sosem tanult szovjet akadémián, Moszkvában pedig először 2000-ben járt, amikor főigazgató-helyettesként Vlagyimir Putyinnal (az FSZB akkori vezetőjével) tárgyalt. Sőt, állítása szerint a rendszerváltás utáni legjelentősebb, oroszokkal szembeni hazai elhárítási sikerek épp az ő vezetői időszakához köthetők.
A UD Zrt.-botrány és a jövő
A 2002-ben, 42 évesen nyugdíjazott Horváth a magánszférában is tevékenykedett, nevéhez fűződik az UD Zrt. megalapítása. A cég körüli 2008-as lehallgatási botrányt egy abszurd félreértéssel magyarázta: a rögzített beszélgetésben a „bemegyek a Mac-könyvtárba” (Apple Macintosh) kifejezés hangzott el, amit az elemzők „MEH-könyvtárnak” (Miniszterelnöki Hivatal) értelmeztek, így lett a dologból behatolási vád.
A volt igazgató az interjú végén védelmébe vette munkahelyét, amely szerinte nem orosz, hanem amerikai és francia minták alapján épül fel. Jövőbeli terveiről szólva elmondta: lojalitása az országhoz köti, most pedig pihenni szeretne, és várja, hogy folyósítsák számára a normál nyugdíját.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!