Porszem a gépezetben: Hat Tisza-képviselő nem nyomott igent a történelmi Alaptörvény-módosításra.
A Tisza Párt hétfőn történelmet írt a parlamentben, és saját képére formálta az Alaptörvényt, de a színfalak mögött korántsem volt olyan tökéletes az egység, mint ahogy azt egy kétharmados kormánypárttól elvárná az ember. Egy friss elemzői posztból kiderült: a sorsdöntő szavazáson nem állt be mindenki a sorba, hat tiszás képviselő ugyanis egyáltalán nem szavazott igennel a javaslatra.
A Fidesz 16 éves uralma alatt a magyar választók megszokhatták, hogy a kormánypárti frakció egy alkotmánymódosításnál úgy működött, mint egy tökéletesen programozott katonai alakulat: senki sem hiányzott, senki sem szavazott félre. Úgy tűnik, a Tisza-kétharmad soraiban még nem alakult ki ez a fajta vasfegyelem.
Nagy Attila Tibor politikai elemző a Facebook-oldalán egy rendkívül beszédes, és a hivatalos kommunikációban nem igazán hangoztatott részletre hívta fel a figyelmet a június 15-i szavazással kapcsolatban.
Kiszavazás vagy mulasztás?
Az elemző által is megosztott, az Országgyűlés honlapjáról származó hivatalos szavazási adatlap világosan rávilágít a belső anomáliára. A számok a következőképpen alakultak az Alaptörvény tizenhatodik módosításakor:
-
A Tisza Párt parlamenti frakciója összesen 141 képviselőből áll.
-
Ebből a 141 főből mindössze 135-en nyomták meg az „igen” gombot (ez a frakció 96 százaléka).
-
Hatan egyáltalán nem vettek részt a szavazásban.
-
A hat hiányzóból mindössze 1 fő volt „előre bejelentett hiányzó”, a maradék 5 fő a „nem szavazott” kategóriába került.
Ahogy arra Nagy Attila Tibor posztja is rámutat: a hiányzók között volt, aki fizikailag nem volt jelen a Parlamentben, de olyan is akadt, aki bár jelen volt az ülésteremben, mégsem adta le a szavazatát.
Lázadás, vagy csak parlamenti amatőrizmus?
Bár a Tisza Párt a 135 igen szavazattal is simán, csont nélkül átvitte az Alaptörvény módosítását, ez az arány mégis komoly kérdéseket vet fel az új kormányzópárt belső dinamikájával kapcsolatban.
Ne felejtsük el, miről szólt ez a javaslat: a NER alapítványainak beszántásáról, a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetéséről, és nem utolsósorban Orbán Viktor politikai karrierjének megpecsételéséről. Egy ilyen horderejű, szimbolikus szavazáson a kormánypárt egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a képviselői szétszéledjenek, elfelejtsenek gombot nyomni, vagy éppen néma passzivitásba burkolózzanak a padsorokban.
A kérdés már csak az: mi áll a háttérben? Belső politikai ellenállás egy olyan módosítással szemben, amit esetleg túl radikálisnak tartanak? Kialakulatlan frakciófegyelem? Vagy egyszerű, siralmas adminisztrációs amatőrizmus és figyelmetlenség? Bármelyik is az igazság, Magyar Péteréknek gyorsan rendet kell tenniük a saját soraikban, mert a 141 fős kétharmad csak akkor ér valamit, ha mind a 141 kéz egyszerre emelkedik a magasba a kritikus pillanatokban.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!