Belső körből jött a megsemmisítő ítélet: Totális a pánik a Fideszben, még a névváltás is felmerült.
Forrong a Fidesz hátországa, és a belső feszültség mostanra olyan szintet ért el, hogy már a kormánypárti média sem képes elhallgatni a mélyrepülés jeleit. Káncz Csaba elemző friss jegyzete komoly visszhangot váltott ki a közösségi médiában: rávilágított egy egészen elképesztő hangvételű írásra, amely magában a Magyar Nemzetben jelent meg. A párt legfőbb lapja olyan tabukat döntöget, amikre korábban gondolni sem mertek:
nyíltan beszélnek a pénzcsapok elzáródásáról, a hátország megrendüléséről, sőt, a párt nevének teljes bukásáról is.
A politikai elemzők régóta kongatják a vészharangot a NER belső strukturális válsága miatt, ám arra kevesen számítottak, hogy a kritikus hangok magából a pártközpontból, a hivatalos sajtóorgánumok hasábjairól fognak visszhangozni. Káncz Csaba „Napi méla” című írásában rámutat, hogy miközben az új ellenzéki erő szavazói egyre hangosabban követelik a NER vezérkar és a Matolcsy Klán büntetőjogi felelősségre vonását, a pártelnök a jövő szombati tisztújító kongresszuson a párt megmentésére készül, miközben „fél szeme már az amerikai foci-világbajnokságon van.”
Az elemző szerint a miniszterelnök „túszul ejtette és kinyírta saját pártját, ahol már csak nagyítóval találni autonóm személyiségeket”, a nap kérdése pedig így hangzik: „hogyan lehet életet lehelni egy halott szervezetbe?” Káncz úgy látja, a vidéki bázis is ébredezik, a vidéki komisszárok kiestek a szerepükből, a választók pedig már „kapára-kaszára kapva követelik az igazságtételt.” Az igazi politikai atombombát azonban az a tény jelenti, hogy ezt a válsághangulatot már a Magyar Nemzet sem tudja szépíteni.
„Finanszírozás nélkül maradhatnak meghatározó sajtóorgánumok”
A jobboldali média és a politikai hátország hirtelen jött, drámai megrendülését maga a kormánypárti csúcsértelmiség lapja tárta fel az „Újratervezés a jobboldalon” című cikkében. A Magyar Nemzetben megjelent sorok döbbenetes őszinteséggel teszik fel a kérdést:
„Mi az oka annak, hogy szinte pillanatok alatt megrendülni látszik a 16 év alatt kiépült hátország, hogy néhány hét elteltével finanszírozás nélkül maradhatnak meghatározó sajtóorgánumok, kommunikációs műhelyek?”
Ez a beismerés húsbavágó bizonyítéka annak, hogy az eddig megkérdőjelezhetetlennek hitt propagandagépezet mögött komoly finanszírozási és morális repedések keletkeztek. A lap belső forrásokra hivatkozva azt is hozzáteszi, hogy „a közösségi médiában is fontos szerepet játszó egyik ilyen műhely régi munkatársa furcsának nevezte, hogy néhány hónap tartalék sem volt a rendszerben.” Ez rávilágít arra, hogy a gigantikus összegekből fenntartott gépezet valójában mennyire sérülékeny és fenntarthatatlan lábakon áll.
A legsúlyosabb belső bírálat: „A jelenlegi nevével nincs esélye talpra állni”
A belső kritika és az elégedetlenség azonban nem áll meg a pénzügyi nehézségeknél vagy a struktúra recsegésénél. A Fidesz helyi szervezeteiben és a párt holdudvarában sokan úgy vélik, hogy a régi, kizárólag lejáratásra és harcra épülő politikai eszköztár végleg kimerült. A Magyar Nemzet szerint a tagság körében most úgy látják, „bármilyen új politikának, mozgalom indításának az origója az őszinte kommunikáció és a hibák feltárása.”
A leginkább sokkoló megállapítás azonban, amely egy kormánypárti olvasó számára valóságos politikai tabudöntögetésként hathat, a párt identitását és magát a márkanevet érinti. A hivatalos pártlap nyíltan leírta az alábbi mondatot:
„Hallani olyan véleményeket is, hogy a pártnak a jelenlegi nevével nincs esélye talpra állni.”
Ez a félmondat hűen tükrözi a belső körökben uralkodó pánikot. Ha már a párton belül is felmerül, hogy a „Fidesz” név mára annyira elhasználódott, toxikussá vált és lejáratódott, hogy azzal képtelenség új választókat megszólítani, akkor a rendszer a végjátékához közeledik.
Orbán Viktor az utolsó szalmaszál az elporladás előtt
A cikkből és Káncz Csaba elemzéséből is egyértelműen kirajzolódik, hogy az egyetlen tényező, ami ezt a darabjaira hulló építményt még mesterségesen egyben tartja, maga a miniszterelnök személye. Navracsics Tibor a lap hasábjain egyértelművé tette, hogy „Orbán az integrációs erejével közös pont mindenki számára.”
Az elkerülhetetlennek tűnő összeomlástól való rettegést a belső bírálók egy olyan drámai és kétségbeesett összegzéssel zárják, ami hűen mutatja a teljes alternatívahiányt:
„Azt egyébként a Fideszen belüli és a párt körüli bírálók is egybehangzóan állítják, hogy Orbán egyelőre nélkülözhetetlen, visszavonulása a Fidesz szétesésével, a szavazótábor elporladásával járna.”
Ez a mondat a tehetetlenség végső megnyilvánulása. A 16 éve sziklaszilárdnak hirdetett rendszer eljutott abba a fázisba, ahol az alapító esetleges háttérbe vonulása nem egy sima generációváltást, hanem a teljes politikai struktúra azonnali megsemmisülését és a szavazóbázis elpárolgását eredményezné. A jövő szombati tisztújító kongresszus tétje így már rég nem a tisztségek elosztása, hanem az, hogy képesek-e elfedni a nyilvánosság előtt ezeket a monumentális belső repedéseket.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!