Sulyok Tamás az utolsó szalmaszálba kapaszkodik: mi ez a nagyhatalmú európai testület, amivel megállítaná az új kormányt?
Kétségbeesett védekezés, vagy zseniális politikai sakklépés? Sulyok Tamás köztársasági elnök nemzetközi porondra vitte a hazai hatalmi harcot, és a Velencei Bizottsághoz fordult jogi védelemért, miután az új kormány egyértelművé tette: el akarják távolítani a hivatalából. A hazai sajtóban napok óta röpköd a testület neve, de a legtöbb magyar választó számára teljesen homályos, kik is ők valójában.
Vajon egy maroknyi külföldi jogász tényleg képes megvédeni a magyar államfőt, vagy ez csak egy kétségbeesett időhúzó taktika? Íme a kulisszatitkok a szervezetről, amelynek egyetlen szava európai kormányokat képes megrengetni.
Amikor egy országban a végrehajtó hatalom (a kormány) és a legfőbb közjogi méltóság (az államfő) nyílt háborúba kezd, az minden esetben súlyos alkotmányos válsággal fenyeget. Sulyok Tamás esete azért is precedens értékű, mert a leváltását célzó kormányzati nyomás elől nem a hazai intézményrendszerben, hanem Európa legfőbb alkotmányjogi fórumánál keresett menedéket. De mi is pontosan az a Velencei Bizottság, és miért rettegnek a véleményétől a politikusok szerte a kontinensen?
Európa alkotmányos „legfelsőbb bírósága”, ahol nem a politikusok döntenek
A leggyakoribb tévhit a Velencei Bizottsággal kapcsolatban, hogy az Európai Unió valamelyik brüsszeli szerve lenne. Valójában hivatalos nevén a Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság, és a jóval szélesebb körű, 46 tagállamot számláló Európa Tanács független tanácsadó testületeként jött létre még 1990-ben. Nevét arról kapta, hogy üléseit a festői Velencében tartja.
Ami ezt a testületet különlegessé és rendkívül befolyásossá teszi, az a tagság összetétele. Ide nem pártkatonákat vagy megélhetési politikusokat delegálnak. A bizottság tagjai Európa legkiválóbb alkotmányjogászai, egyetemi professzorok, legfelsőbb bírósági bírák és a nemzetközi jog elismert szaktekintélyei. Ők azok, akik milliméteres pontossággal vizsgálják meg, hogy egy adott ország törvényei, választási rendszere, vagy éppen egy közjogi méltóság elmozdítása megfelel-e az európai demokratikus normáknak és a jogállamiság alapelveinek.
Miért pont hozzájuk menekült a magyar államfő?
A köztársasági elnök elmozdítása egy demokráciában a létező legdrasztikusabb közjogi lépés, amelyet az alkotmányok általában kivételesen szigorú feltételekhez (például hazaáruláshoz vagy súlyos törvénysértéshez) kötnek. Sulyok Tamás pontosan tudja: ha az új kormány politikai okokból, a jogot esetlegesen hajlítva próbálja meg őt eltávolítani, ahhoz a hazai jogrendszerben a feszült politikai klíma miatt nehéz lesz független fékeket találni.
Azzal, hogy a Velencei Bizottsághoz fordult, lényegében egy nemzetközi jogi pajzsot próbál maga elé húzni. Azt kéri Európa legelismertebb jogászaitól, hogy mondják ki: a magyar kormány lépései alkotmányellenesek, és sértik a jogállamiság alapvető játékszabályait. Ez egy klasszikus védekező stratégia, amellyel Sulyok a belpolitikai leszámolást azonnal nemzetközi jogi diplomáciai üggyé emelte.
Van egyáltalán valódi hatalmuk, vagy ez is csak egy papírtigris?
Sokan legyintenek, mondván: a Velencei Bizottság határozatai jogilag nem kötelező érvényűek. Nincs rendőrségük, és nem oszlathatnak fel kormányokat. Akkor mégis miért számít akkora dobásnak Sulyok lépése?
A válasz a nemzetközi nyomásgyakorlás mechanizmusában rejlik. Bár a bizottság „csak” véleményt mond, ez a vélemény az arany standard az Európai Unió számára. Ha a Velencei Bizottság hivatalos állásfoglalásban mondja ki, hogy a magyar köztársasági elnök eltávolítása jogállami normákat sért, az megsemmisítő fegyverré válik az Európai Bizottság és az Európai Parlament kezében.
Egy ilyen elmarasztaló jelentés azonnal hivatkozási alappá válna Brüsszelben ahhoz, hogy kötelezettségszegési eljárásokat indítsanak, megakasszák az uniós források folyósítását, vagy politikai karanténba zárják az új kormányt. Sulyok Tamás tehát nem csupán jogi szakvéleményt kért; egy olyan nemzetközi folyamatot indított el, amelynek a végén az új kormánynak nemcsak a hazai ellenzékkel, hanem az egész egyesült európai jogrendszerrel kell megküzdenie, ha végig akarja vinni az államfő eltávolítását.