„Ne a lelketeket ápoljátok, hanem az orcátokat” – Bibliai paródiával szállt bele a KDNP alelnökébe a ismert humorista.
Garantáltan nem teszi ki a kirakatba a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) azt a teológiai köntösbe bújtatott, maró szatírát, amit Bruti fogalmazott meg hajnalban. A népszerű humorista a közösségi oldalán közzétett bejegyzésében Juhász Hajnalka, a kisebbik volt-kormánypárt alelnökének megjelenését és politikai hitelességét vette célba egy egészen újszerű, apokrif szentírási paródián keresztül.
Új időszámítás az esztétikai prédikációban
A humorista nem elégedett meg a hagyományos politikai kritikákkal, helyette egy fiktív bibliai textusba ágyazta mondandóját, némileg átértelmezve a kereszténydemokrata prioritásokat. Írásában úgy fogalmazott, mintha maga Jézus intené az asszonyokat arra, hogy az idő múlásával ne a belső értékeik és a lelkük ápolására fókuszáljanak, hanem az arcuk karbantartására, mondván: mit ér a tiszta szív, ha a toka megereszkedik, a bőr pedig ráncossá válik.
A társadalmi elvárások és a politikai elit vizuális kultúrájának bírálata itt nem állt meg. A szatíra legélesebb pontján Bruti a modern szépészeti beavatkozásokat a földi megváltásként mutatta be, amely képes feloldozni a pácienst a „gravitáció bűne” alól.
Amikor a profit és a látszat felülírja a természetességet
A bejegyzés kendőzetlen őszinteséggel és éles iróniával mutat rá a plasztikai sebészet és a politikai lelkiismeret párhuzamaira. A szerző arra buzdítja alanyát, hogy húzassa oly feszessé és simává a bőrét, amilyen a lelkiismerete sohasem volt, az ajkakat titkos szerekkel töltesse fel, a tartós festékkel rajzolt, örökké csodálkozó szemöldökök pedig gondoskodjanak a folyamatos álcáról. Bruti szerint a végeredmény láttán már magának az Úrnak is komoly fejtörést okozna, hogy vajon a saját képmására teremtett embert látja-e a parlamenti padsorokban.
A meglehetősen kemény hangvételű, szokatlanul naturalisztikus képekkel operáló írás végén a humorista egy keserű igazsággal zárta a sorait, rávilágítva arra, hogy a mai közéletben a méltósággal viselt kor és a természetesség háttérbe szorult. Konklúziója szerint ugyanis sokkal nehezebb egy természetesen öregedő, őszinte arcnak elismerést szerezni a mai világban, mint bármilyen egyéb biológiai vagy fizikai nehézséggel megküzdeni.A fiktív evangélium végére odabiggyesztett „Ámen” már csak a végső, ironikus pecsétet jelentette ezen a rendhagyó politikai prédikáción.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!