A lyukas zászló a valaha volt legsikeresebb magyar dokumentumfilm az 1956-os forradalomról. Az alkotást az egész világon ünnepelték Japántól egészen Dél-Afrikáig. A hazai bemutatót azonban 2010 óta folyamatosan akadályozzák. Deák István amerikai magyar történész szerint ez a legjobb film ebben a témában. A magyar közönséghez azonban a kormányváltás óta nem juthatott el. Az Ellenszélnek exkluzív interjúban tálalt ki a megdöbbentő okokról a film rendezője, Kovács Klaudia.
A produkció 2009-ben a legjobb dokumentumfilmek Oscar-versenyében is részt vett. Ezt követően huszonegy rangos nemzetközi fesztiválra kapott meghívást. Számtalan elismerést, köztük a CINE Eagle díjat is elnyerte. A hazai hivatalos szervek azonban hermetikusan elzárták a magyar nézők elől.
Ellenszél: Hogyan fogadták a filmet külföldön, és mi történt a hazai bemutatóval?
Kovács Klaudia: „A 2009-es Oscar-verseny és a 21 roppant sikeres fesztiválmeghívás után 2010-ben próbáltuk itthon is bemutatni. Különféle okokra hivatkozva nem mutattak érdeklődést. Próbáltam a magyar fordításra támogatást szerezni, hogy be tudjam juttatni a magyar iskolákban, egyetemen. Azt szerettem volna, hogy vetítsék a filmet a mozikban és a tévében is. Úgy gondoltam, hogy a magyar emberekhez is el kellene, hogy jusson ez a nyolcszoros díjnyertes film. Azonban mindig falakba ütköztem.”
Zárt ajtók a minisztériumokban és a mozikban
A rendező elmondta, hogy minden évfordulón próbálkoztak hazahozni az alkotást. A 60. és a 65. évforduló kapcsán is keresték a hazai szerveket. A kulturális tárcával is próbált kapcsolatba lépni, de hiába. Egerben is csupán egy szűk, családi körben szervezett vetítés valósulhatott meg, valódi premier nélkül.
– Pontosan kik és hogyan akadályozták a film hazai forgalmazását az elmúlt években?
Kovács Klaudia: „A filmet a Fidesz-kötődésű jelentősebb forgalmazók egyszerűen nem forgalmazták. A Fidesz vezette kulturális és oktatásügyi tárcával együttműködni nem tudunk. Ezzel teljesen kizárták az országos oktatásügyi forgalmazást. A külüggyel ugyanez volt a helyzet, pedig a külügyi vonalon is lehetett volna lehetőség. Még egy televíziós bemutatót sem tudtunk elérni itthon. A Terror Házával sem tudunk dűlőre jutni kulturális együttműködés terén. Tényleg megdöbbentő volt a helyzet. Lengyelországtól Franciaországon keresztül Dél-Afrikában és Japánban is látták a filmet. Magyarországon azonban egyre jobban úgy tűnt, mintha bojkottálnák.”
A függetlenség ára
Vajon miért lett nemkívánatos egy ilyen sikeres film a magyarországi filmes köröknek? A válasz a rendező függetlenségében és hajthatatlanságában keresendő. Kovács Klaudia egy objektív, történelmileg hiteles művet akart a vászonra vinni. Nem engedett a politikai nyomásnak, és nem alkudott meg.
– Mi lehetett a hatalom problémája ezzel a nemzetközileg elismert alkotással?
Kovács Klaudia: „Azt én mindig is világossá tettem, mi a pontos célom. Ez egy korrekt, objektív, részre nem hajló, történelmileg megkérdőjelezhetetlen film, ami évtizedekkel később is megállja a helyét. Nem lesz, nem lehet politikailag befolyásolható a mondanivalója, tartalma. Tőlem nem lehetett megvásárolni az interjúalanyi pozíciókat.
Azt sem engedtem, hogy egy filmmágnás tapasztalatlan, fiatal fotómodell barátnőjét hirtelen producerre avanzsálják az én produkcióm révén, pedig volt rá több kísérlet. Kizárólag nívós és a témához értő szakemberekkel kívántam magam körbevenni. Egy bátor nemzetről csak bátran szabad filmet csinálni, megalkuvás nélkül.”
A külföldi lét és a tengerentúli bázis hatalmas előnyt jelentett az alkotónak. Mivel független forrásokból dolgozott, a magyar állami gépezet nem tudta zsarolni.
– Jelentett előnyt, hogy külföldön él, és teljesen független maradt az itthoni viszonyoktól?
Kovács Klaudia: „Ugyan négy országban forgattam, Magyarországot is beleértve, de mégis külföldön élek. Ha a Fidesz támogatott volna, és esetleg nem értenek egyet a végtermékkel, velem szemben nem voltak eszközeik. Nem kényszeríthettek volna arra, hogy például átvágjam a filmet. Engem nem lehetett volna semmiképpen megfogni, elnémítani. Azt sem tehették kötelezővé, hogy a külföldi vetítések és médiaszereplések során párthűen nyilatkozzam. Nem tudták megvonni tőlem a következő film lehetőségét sem, ha nem kooperálok. Mire elkészítettem a filmet, már jól lehetett látni, hogy a produkcióm a közélet tisztaságának a híve.”
A produkció nem mindennapi módon közelít a témához. A magyar forradalmat a kommunizmus nemzetközi hanyatlásának katalizátoraként mutatja be. A vásznon a korszak legfontosabb döntéshozói szólalnak meg.
– Mitől ennyire egyedi és sikeres A lyukas zászló nemzetközi viszonylatban is?
Kovács Klaudia: „Attól egyedi, hogy nem arról szól, hogyan hatott a világ ránk, magyarokra. Abból a nézőpontból vizsgálja az eseményeket, hogy mi, magyarok és 1956 hogyan hatott a világra. Mindezt a hidegháborús érába ágyazza be. Az 1945-től 1991-ig tartó időszakot mutatja be és a nagyhatalmak közötti rivalizálást. Az emberiség számára kiemelkedő fordulópontként ábrázolja a demokrácia felé vezető úton. Ezenkívül rendkívül dinamikus, fiatalos lendületű. A kritikusok egyenesen dokumentumfilm-thrillernek kategorizálták, annyira izgalmas. Érthető azok számára is, akik semmit nem tudnak a korszakról, de újdonságot mond a harcolóknak is.”
– Kik szólalnak meg a filmben, és kik támogatták a létrejöttét?
Kovács Klaudia: „A filmem az észak-amerikai magyarság valaha jegyzett legnagyobb összefogásának eredménye. Kilenc évig készítettem, összesen húszezer emberből állt a támogatói kör. Kétezer anyagi támogatónk volt, és 50 amerikai magyar alapítványi pályázatot nyertem el. Ez kint egy mozgalommá nőtte ki magát. A produkciónak részese volt néhány kiemelkedően sikeres és elismert egyén. Megszólal benne Henry Kissinger Nobel-békedíjas amerikai külügyminiszter és Habsburg Ottó is. Szerepel benne Göncz Árpád és Pozsgay Imre, valamint William Taubman Pulitzer-díjas író. Archív felvételeken Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan is látható.”
Új remény a méltó premierre
A lassan tizenöt éve tartó elutasítás és bojkott után a rendező most újra bizakodó. A hazai politikai térkép átalakulása és az évforduló közeledte reményt ad a magyarországi vetítésre.
– A 70. évforduló közeledtével lát rá esélyt, hogy itthon is méltó módon bemutassák az alkotást?
Kovács Klaudia: „Roppantul bizakodunk, és sok reménnyel fordulunk az új kormányhoz, a Tiszához. Bízunk a Tarr Zoltán vezetése alatt álló új kulturális tárcában is, főleg most, a rendszerváltás és az évforduló alkalmával. Mi igazi és méltó ünnepi bemutatót szeretnénk mondjuk a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahogy az a szakmában szokás. A magyar közönség is megnézheti végre a filmet a mozikban és a tévében. Ezáltal az 56-os hősök még méltóbban lettek elismerve a nagyvilágban. Bizonyos értelemben újraéledhettek egy olyan érában, amikor 56-ot sokan már majdnem elfelejtették.”
A lyukas zászló kálváriája tökéletesen megmutatja az elmúlt tizennégy év hazai kultúrpolitikájának valódi működését. Kovács Klaudia nemzetközileg ünnepelt alkotása kizárólag a rendező rendíthetetlen függetlensége miatt vált itthon nemkívánatossá. A politikai nyomásgyakorlás és a megalkuvás helyett ő a tiszta szakmaiságot és a történelmi hűséget választotta.
A közelgő hetvenedik évforduló most történelmi esélyt kínál a hazai közönség számára. Az új politikai és kulturális erők színrelépésével végre megtörhet a tizennégy éve tartó jég. A magyarok is megérdemlik, hogy végre hazai mozivásznon láthassák ezt a páratlan, eddig elhallgatott remekművet.
Ne állj meg itt! Olvass tovább az Ellenszél változatos tartalmai között.
Kövess minket a Facebookon is!