Előkerült Szijjártó Péter – vagy mégsem? Mi történik?
A magyar diplomácia vezetője és a Fidesz-kampány egyik legfőbb arca vasárnap délután óta gyakorlatilag kámforrá vált. Amikor Orbán Viktor vasárnap éjjel kiállt elismerni a történelmi, kétharmados vereséget, a NER egyik legfontosabb oszlopa látványosan hiányzott a színpadról és a kormánypárt eredményvárójáról is. Szijjártó Péter külügyminiszter hallgatása azonnal beindította a találgatásokat, hétfő délelőtt azonban végre megtört a jég. Bár az a bizonyos életjel messze nem olyan volt, amilyet egy felelős politikustól várnánk.
Orosz zászló és a moszkvai szál
Az eltűnés körüli feszültséget Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró robbantotta be igazán a választás éjszakáján, amikor egy repülős és orosz zászlós emojival tette fel a kérdést: nem látta valaki Szijjártó Pétert? A közösségi médiában futótűzként terjedő spekulációk, miszerint a távozó külügyminiszter esetleg Oroszország felé vehette az irányt, persze nem a semmiből fakadtak. Ő volt az az európai uniós külügyminiszter, aki a háború kitörése után is rendszeresen látogatta Moszkvát, büszkén viselte a Vlagyimir Putyintól kapott Barátság Érdemrendet, és alig pár nappal a választások előtt is azzal került be a hírekbe, hogy nyílt, titkosítatlan vonalon egyeztetett Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel.
Egy sokatmondó digitális életjel
Aki ezek után magyarázatot, lemondást, vagy legalább egy rövid értékelést várt a csúcsminisztertől a bukás másnapján, annak csalódnia kellett. Szijjártó Péter ugyanis nem állt kamerák elé, és egyetlen sort sem írt ki a közösségi oldalára, csupán a Facebook-borítóképét cserélte le némán hétfő délelőtt. Az új fotó egy egyszerű magyar zászló, ami ráadásul nem is friss: egy 2023-ban már egyszer feltöltött képet vett elő a mappából, hogy lecserélje a kampányidőszak vizuális elemeit. Ez a néma mozdulat jelenleg az egyetlen hivatalos reakció a külügyér részéről a tizenhat éves hatalom összeomlására.
Menekülés a nemzeti szimbólumok mögé
A politika világában a csend is kőkemény üzenet, egy borítókép lecserélése a vereség utáni órákban pedig tökéletes látlelete a belső válságnak és a tizennégy éve tartó oroszbarát pávatánc látványos összeomlásának. Amikor nincs mit mondani, és a legfőbb kampányarcok sem mernek a nyilvánosság elé állni, a legegyszerűbb védekezés a nemzeti szimbólumok mögé való csendes visszavonulás. A zászlós képcsere egyfajta digitális pajzsként funkcionál, elkerülve azt, hogy a távozó miniszternek szembe kellene néznie a kommentelők haragjával vagy a sajtó kérdéseivel. A nagy kérdés már csak az – különösen a reggeli, rejtélyes kormánygépes radarképek fényében –, hogy vajon a külügyminiszter fizikailag itthonról, a minisztériumból, vagy már egy jóval távolabbi helyről menedzseli ezt a digitális visszavonulást.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!