Kínos csend a Karmelitában: a „béke elnöke” épp most követeli azt, ami ellen évek óta tiltakoznak.
Óriási kommunikációs csapdába navigálta magát a magyar kormánypárt. Miközben Orbán Viktor és a Fidesz kommunikációs gépezete hónapok óta arra építi a teljes külpolitikáját, hogy Donald Trump a „béke elnöke”, aki majd varázsütésre elhozza a globális fegyvernyugvást, a valóság épp most cáfol rá erre a legkegyetlenebbül. Az amerikai elnök ugyanis nemhogy békét nem teremt, de a legfrissebb nyilatkozatai alapján épp most próbálja belerángatni a világ vezető hatalmait az Irán elleni, egyre szélesedő fegyveres konfliktusba. A magyar kormányzat részéről pedig egyelőre csak kínos csend a válasz a fejleményekre.
„Csapatmunka” a bombázások után
A feszültség a Hormuzi-szoros körül csúcsosodott ki, amely a globális olajellátás legfontosabb fojtópontja. Miután az USA és Izrael lényegében a szövetségeseik bevonása nélkül, egyoldalúan hajtott végre támadássorozatot Irán ellen, Teherán bosszúból a szoros lezárásával fenyeget. Trump, aki a bombázások első körei után még gúnyolódott is a brit miniszterelnökön, mondván, már felesleges hajókat küldeniük, mert „győztek”, most hirtelen 180 fokos fordulatot vett.
Az amerikai elnök a Truth Social platformon lényegében megkövetelte, hogy más nemzetek is szálljanak be a háborús konfliktusba a szoros biztosítása érdekében. Mint írta:
„A világ azon országainak, amelyek a Hormuzi-szoroson keresztül kapják az olajat, gondoskodniuk kell erről az átjáróról (…) Ennek mindig is csapatmunkának kellett volna lennie, és most az is lesz – ez összehozza a világot a harmónia, a biztonság és az örök béke felé tartó úton!”
Az elnök „békéje” és a hűvös fogadtatás
A „béke felé tartó út” Trump olvasatában meglehetősen harciasan fest. Bár korábban azt állította, hogy az iráni katonai képességek 100 százalékát megsemmisítette, most mégis beismerte, hogy Irán drónokkal és aknákkal tudja fenyegetni az olajszállítmányokat. Trump konkrétan Kínát, Franciaországot, Japánt, Dél-Koreát és az Egyesült Királyságot szólította fel, hogy küldjenek hadihajókat.
A szövetségesek (és a riválisok) azonban egyelőre egyáltalán nem kérnek az elnök hirtelen jött „csapatmunkájából”:
-
Egyesült Királyság: Nem küldtek azonnal hajókat, csak annyit közöltek, hogy „tárgyalnak a lehetőségekről”.
-
Kína: A washingtoni követség az ellenségeskedés azonnali beszüntetését szorgalmazza, és nem tettek ígéretet a katonai részvételre.
-
Japán: Tokió egyenesen kimondta, nem fognak azonnal hadihajókat küldeni csak azért, mert Trump ezt kérte.
-
Franciaország: A külügyminisztérium kerek perec cáfolta azokat a híreket, hogy Párizs hadihajókat küldene a térségbe.
A Fidesz kommunikációs rövidzárlata
Ez a geopolitikai húzás rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta a magyar kormányt. A hazai plakátkampányok és politikai nyilatkozatok alapköve volt, hogy a háborúpárti erőkkel szemben Trump a béke garanciája. Amikor azonban az amerikai elnök a szemünk láttára eszkalál egy konfliktust, szétbombázza egy ország partvidékét, majd nyíltan más államok katonai mozgósítását követeli, a magyar kormánypárti narratíva kártyavárként omlik össze.
Nem véletlen, hogy a hazai kormánypárti politikusok és a diplomácia mély hallgatásba burkolózik a Hormuzi-szorosnál történtek kapcsán. Nagyon nehéz megmagyarázni a magyar választóknak, hogy az az elnök, akitől a globális nyugalmat várták, miért próbál épp hadihajókat vezényelni a világ egyik legveszélyesebb puskaporos hordójához.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!