Juszt László kíméletlenül kimondta: a benzinár lesz a legkisebb bajunk, az egész világ összeomolhat.
Azt hittük, hogy a háborús feszültség legrosszabb következménye az egekbe szökő benzinár és az infláció lesz? Juszt László legújabb bejegyzésében kíméletlenül lerántotta a leplet a valóságról. Az ismert újságíró ijesztően logikus és nyers érveléssel vezette le, hogy a világuralmi játszmák hogyan sodorhatják szó szerint a teljes globális összeomlás szélére a modern civilizációt.
Juszt rögtön egy rendkívül éles és áthallásos kérdéssel indítja a gondolatmenetét:
„Mi történik, amikor egy világhatalom élére egy inkompetens, szemmel láthatóan aluliskolázott, de a tökéletesség tudatával bíró figura kerül?”
Az újságíró szerint a klasszikus „rossz főnök” szindrómát látjuk, aki direkt gyengébbekkel veszi körbe magát. A legnagyobb baj pedig az, hogy egy ilyen „elszabadult egyén” körül egyszerűen nincs senki, aki „rácsapna a kezére”, ha meggondolatlanul megtámad egy országot, például Iránt.
A dominóeffektus első, borítékolható lépése, hogy Irán válaszul azonnal lezárja a Hormuzi-szorost. Jön az olajválság, de a publicista szerint erről már mindenki tud, ez tulajdonképpen a kisebbik baj. Van viszont valami, amiről szinte senki sem beszél.
Juszt felhívja a figyelmet egy sokkal durvább, a hétköznapi ember számára láthatatlan láncreakcióra. Mint írja: „A világ kéntermelésének 90 százaléka az olajfeldolgozás során visszanyert kénből készül.” Ebből a kénből nyerik ki azt a rezet és kobaltot, amik nélkül a mai modern, elektromos világunk egyszerűen megszűnik létezni. Ha ez a lánc megszakad, nincsenek többé akkumulátorok. „És ha az nincs – akkor mi minden nincs?!” – teszi fel a teljesen jogos kérdést.
És ha a technológiai bénultság nem lenne elég, a poszt egy másik, még ijesztőbb szálat is bedob a köztudatba: a tajvani chipgyártást. Katar ugyanis pontosan ezen a lezárt Hormuzi-szoroson keresztül szállítja – a legnagyobb beszállítóként – a cseppfolyós gázt Tajvannak. A szigetországnak mindössze 10 napra elegendő energiatartaléka van. Ez pedig azért végzetes probléma, mert a tajvani TSMC vállalat gyártja a világ fejlett chipjeinek a 90 százalékát. Ahogy Juszt fogalmaz: „Ezek nélkül – már számtalan katasztrófa filmen láttuk – ma semmi, de tényleg semmi nem működik.”
A bejegyzés végén a szerző egy vérfagyasztó konklúziót von le ebből az egész, robbanásig feszült geopolitikai drámából. Juszt szerint a valódi probléma most már nagyon nem az, hogy mennyibe kerül majd a benzin, hanem az: „összedől-e a globális rendszer, mert egy igazán buta, nárcisztikus ember áll egy világhatalom élén?”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!