Robbanásszerűen terjed az interneten egy videó, amely alapjaiban rázza meg a kormányzati propagandát. Az Átrium és a Vajdasági Színház közös produkciója telibe találta a valóságot. A felvétel görbe tükröt tart az Orbán-kormány elé. A dal rávilágít a rendszer legfájóbb pontjaira.
A produkcióban olyan határon túli művészek szerepelnek, akik nem kérnek a kiváltságokból. Elutasítják azt a pénzt, amit csak a származásuk miatt kapnának. Szolidaritást vállalnak azokkal az anyaországi magyarokkal, akik naponta küzdenek a megélhetésért. Őszinte tisztelet és respekt jár az Átriumnak, amiért ezt a bátor darabot színpadra állították.
A művészek nem hallgatnak a kastélyépítések és a politikai osztogatás láttán. Pontosan látják, hogy miközben a határon túl luxusberuházások folynak, itthon a kórházak állapota siralmas. A kormány milliárdokat szór el szavazatokért, miközben a magyar családok jelentős része nélkülözik.
A választási rendszer igazságtalansága ma már mindenki számára nyilvánvaló
Ebben a kérdésben a Demokratikus Koalíció az egyetlen párt, amely határozottan fellép. A DK következetesen kiáll a határon túli szavazati jogok eltörlése mellett az igazságtalan rendszer miatt. Szerintük elfogadhatatlan, hogy olyanok döntsenek Magyarország sorsáról, akik nem itt viselik a következményeket.
Az előadás részlete mostanra több ezer megosztásnál jár a közösségi médiában. Az emberek szomjazzák az őszinteséget és a tiszta beszédet. A dal szövege annyira tűpontos, hogy azt minden magyar családnak ismernie kellene. Orbán feje és agyvize valószínűleg felforr, ha meglátja ezt az elemi erejű videót.
Íme a dalszöveg, amit érdemes együtt énekelni a családdal:
„Vajdasági becsületes magyar ember vagyok,
csak az kell nekem, amiért megdolgozok.
De az anyaország ezt másképp gondolja,
akkor érzi jól magát, ha gondjaim megoldja.
Két marokkal szórná ölembe vagyonát,
juttatások, támogatás és egyebek gyanánt.
És nekem ezekért semmit nem kell tennem,
elég az, hogy vajdasági magyarnak születtem.
Vannak akik úgy gondolják, hogy vajszívű vagyok,
szerintem meg az a jó, ha mindent másnak adok.
Különben sem gondolhatok mindig csak magamra,
ha magyarhonban testvéreim le vannak szarva.
Én nem kérek a magyar állam pénzéből,
én húsz forintot sem vehetek el!
Én nem fogadom el az alamizsnát,
ha másoknak ezért éhezni kell!
Én nem tudnék úgy nyugodt szívvel élni,
ha magyarhonban felkopik az áll!
Én nem kérek a magyar állam pénzéből,
ha magyar testvéreimnek se jár!
Szegény Magyarország, tele van a kórház,
míg a drága politikus felénk lóvét lóbáz.
Hát miből lesz a magyaroknak gyógyszerre, vízre?
Traktorra, házra, karácsonyfadíszre?
Mert nem jut nekik elég pénz számlafizetésre,
egy szép jó ruhára, gondtalan életre.
Határon túl bezzeg díszkastélyok állnak,
pöröghet az üzlet, hála a kormánynak!”
Ne állj meg itt! Olvass tovább az Ellenszél változatos tartalmai között.
Kövess minket a Facebookon is!