„Kurvára közel a polgárháború” – Lángokban Amerika: Maszkos szövetségiek szállták meg az utcákat, a lakosság fellázadt.
Minnesota már nem az az álmos közép-nyugati állam, ami volt. Minneapolis és St. Paul utcái ma leginkább egy katonai megszállás alatt álló övezetre emlékeztetnek, ahol a félelem az úr, és ahol a mindennapok részévé vált a nyílt utcai konfrontáció a civilek és a hatalom fegyveresei között. A helyiek szerint a levegőben lóg a robbanás, egyetlen szikra hiányzik, hogy az Egyesült Államok történetének legsötétebb fejezete nyíljon meg újra. De mi történik, ha tényleg elszabadul a pokol?
„Hát, kurvára közel vagyunk egy polgárháborúhoz”
– ez a mondat nem egy disztópikus regényből származik, hanem egy minnesotai lakos szájából hangzott el, miután végignézte, ahogy a szövetségi ügynökök a földre tepernek egy tanárt egy középiskola előtt. És ez nem egyedi eset. Ez az új amerikai valóság.
A megszállás anatómiája: 3000 idegen az utcákon
Ami most Minnesotában zajlik, arra nehéz más szót találni, mint az ostromállapot. A Trump-adminisztráció által odavezényelt több mint 3000 szövetségi idegenrendész (ICE ügynök) jelenléte alapjaiban írta át a városok szövetét. Nem barátságos rendőrökről beszélünk:
maszkos, nehézfegyverzetű, gyakran azonosító nélküli alakok lepték el a buszmegállókat, az utcasarkokat, sőt, az iskolák környékét is.
A lakosság retteg. Az emberek arról számolnak be, hogy nem mernek kilépni az utcára az irataik nélkül – mintha egy totalitárius rezsimben élnének –, attól tartva, hogy bármikor megállíthatják és elhurcolhatják őket. A „feszült” szó már nem írja le hűen a hangulatot; ez egy puskaporos hordó, amelynek a tetején háromezer, sokszor kiképzetlen fegyveres táncol.
A helyzetet tovább súlyosbítja a Guardian által feltárt tény: a Belbiztonsági Minisztérium (DHS) a Trump által ígért tömeges kitoloncolások végrehajtása érdekében olyan kapkodó toborzásba kezdett, hogy az ügynökök egy része megfelelő átvilágítás és pszichológiai felkészítés nélkül került az utcára. Még riasztóbbak azok a hírek, melyek szerint a toborzók célzottan a fehér felsőbbrendűséget hirdető közösségekben keresték az új „rendfenntartókat”. Ez már nem csak rendészeti kérdés; ez ideológiai hadviselés az utcákon.
A civilek válasza: Sztrájk és gerillataktika
A nyomás azonban ellenállást szül. Minnesota nem nézi tétlenül a megszállást. Pénteken az „ICE Out! Statewide Shutdown” keretében üzletek százai húzták le a rolót, megbénítva a gazdaságot, szolidaritást vállalva a bevándorlóközösségekkel. Ez már nem csak tüntetés; ez gazdasági szabotázs a szövetségi hatalommal szemben.
Az utcákon pedig folyik a macska-egér harc. Aktivisták hálózatai alakultak ki, akik modern eszközökkel figyelik a hatóságokat. Sípokkal, autódudákkal figyelmeztetik a környéket, ha feltűnnek a maszkos osztagok, és telefonjaikkal élőben közvetítenek minden intézkedést, dokumentálva a túlkapásokat. Ez egy alacsony intenzitású, aszimmetrikus konfliktus, ahol az információ a fegyver a nehézgépfegyverekkel szemben.
Mi jön, ha átlépjük a vörös vonalat? Egy modern amerikai polgárháború forgatókönyve
Az objektív elemzés itt véget ér, és átveszi a helyét a dermesztő spekuláció. Amikor egy ország lakossága úgy érzi, hogy a saját kormánya hadat üzent neki, a „polgárháború” kifejezés megszűnik történelmi fogalomnak lenni, és nagyon is valós, közeli fenyegetéssé válik.
De hogyan nézne ki egy amerikai polgárháború a 21. században? Felejtsük el az 1860-as évek csatatereit, a kék és szürke egyenruhákat. Egy modern konfliktus sokkal kaotikusabb, sokkal véresebb és sokkal személyesebb lenne.
1. Urbánus gerillaharc és a rend teljes összeomlása:
Nem lennének tiszta frontvonalak. A harcok a városok utcáin, a bevásárlóközpontokban, a külvárosi lakóparkokban zajlanának. Szövetségi erők csapnának össze helyi milíciákkal, felfegyverzett civil csoportokkal és politikai aktivistákkal. Minneapolisban már látjuk az előképét: a rendőrség és a szövetségiek nem a rendet védik, hanem egyik oldalává válnak a konfliktusnak.
2. A szomszéd a szomszéd ellen:
Ez lenne a legborzasztóbb aspektus. Egy olyan mélyen megosztott társadalomban, mint a mai amerikai, a konfliktus nem földrajzi, hanem ideológiai alapon zajlana. A szomszéd feljelentené a szomszédot, mert „gyanús elemeket” rejteget, vagy éppen azért, mert „kollaborál a rezsimmel”. A bizalom totális megszűnése atomjaira szedné a közösségeket.
3. Ellátási láncok megszakadása és éhezés:
Amerika a végletekig optimalizált logisztikára épül. Egy kiterjedt belső konfliktus napok alatt üresítené ki a szupermarketek polcait. Amikor a kamionosok nem mernek behajtani a „zónába”, amikor a raktárakat kifosztják, az élelmiszer és a gyógyszer pillanatok alatt luxuscikké válik. Az áramkimaradások és az internet lekapcsolása pedig visszaküldené az országot a középkorba.
4. A „Szíria-forgatókönyv” amerikai fegyverekkel:
Az USA-ban több fegyver van magánkézben, mint ahány lakos él az országban. Ha a központi hatalom megrendül, ezek a fegyverek előkerülnek. Helyi kiskirályok, fegyveres csoportok vennék át az irányítást egyes területek felett, saját törvényeiket érvényesítve. Az állam erőszak-monopóliuma megszűnne, helyét a káosz és az erősebb joga venné át.
Amikor Minnesotában egy tanárt a földre tepernek a diákjai szeme láttára a szövetségi ügynökök, miközben a helyiek azt mondják, „kurvára közel vagyunk a polgárháborúhoz”, akkor nem túloznak. Csak kimondják azt a rémületet, ami ott motoszkál mindenki fejében: hogy a világ legerősebb demokráciája talán már túl is lépett azon a ponton, ahonnan van békés visszaút.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!