Ez a leves nem trendi, nem modern, mégis mindent tud, amit egy igazi házi ételtől várunk. A nagymamám grízgombóclevese egyszerű alapanyagokból készül, mégis karakteres íze van. A titok nem a technikában, hanem az arányokban és az állagban rejlik. Ez nem a puha, széteső grízgombóc világa. Itt a gombóc határozott, fűszeres és tartása van.
A grízgombóc alapja mindössze fél bögre búzadara és egy tojás. Só és bors kerül bele, valamint friss vagy szárított petrezselyem. Az állag a legfontosabb szempont ennél a receptnél. A massza ne legyen túl lágy, inkább kissé kemény. Ettől válik igazán különlegessé a végeredmény. A keményebb gombócban tökéletesen érvényesül a bors ereje és a petrezselyem friss íze. A gombóc nem simul bele a levesbe, hanem karaktert ad neki.
A leves maga fantasztikusan egyszerű, mégis telt ízű. Egy kisebb fazékban aprított vöröshagymát pirítok lisztes olajban. Amikor üveges, lehúzom a tűzről és pirospaprikát szórok rá. Ezután azonnal felöntöm vízzel, hogy a paprika ne égjen meg. Beleteszem a felkarikázott sárgarépát és egy kevés petrezselymet. Sózom, borsozom, majd a főzés vége felé kerül bele egy leveskocka.
Amikor a leves már gyöngyözve forr, beleszaggatom a grízgombócokat. A méret teljesen szabadon választható. A nagymamám mindig nagyobb gombócokat készít. Ezután a leves húsz-huszonöt percig fő. Ez az idő kell ahhoz, hogy a gombóc közepe is tökéletesen átfőjön. Így nem marad nyers, mégis megőrzi a tartását.
Ebben a levesben nincs liszt, nincs trükk, csak ízek. Az eredmény egészen más, mint a megszokott változat. Ez a grízgombócleves nem akar többnek látszani, mint ami. Pont ettől szerethető és emlékezetes.
