Egyre több jel mutatja, hogy a választók már nem támogatják az egypárti kétharmadot. A társadalomban erősödik az igény az arányosabb politikai működés iránt. Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy ha egyetlen párt irányít túl nagy erővel, akkor a demokratikus keretek könnyen sérülhetnek.
A kétharmados többség lehetőséget ad gyors döntésekre. De a kontroll nélküli hatalom gyakran átlépi a demokratikus működés természetes határait. Magyarország ezt saját bőrén tapasztalta meg. A rendszer átalakítása folyamatos volt. A választási szabályok változtak. A közmédia egyoldalúvá vált. A bírói rendszerben is történtek módosítások. Ezek mind olyan folyamatok, amelyek csak akkor valósulhatnak meg ilyen könnyedén, ha nincs érdemi ellensúly.
A választók ma már érzik ennek árát. Sokaknak hiányzik a valódi párbeszéd és a több irányból érkező politikai kontroll. A közélet sok esetben elvesztette azt a sokszínűséget, amely korábban még jelen volt. A társadalmi vita pedig gyengült. Ezt nem egy politikai oldal okozta önmagában. Sokkal inkább a túl nagy hatalmi koncentráció tette lehetővé.
A magyar társadalom ezért ma inkább olyan rendszer felé fordulna, ahol a politikai erők kényszerülnek együttműködésre.
A koalíciós működés erősebb garanciát adhat arra, hogy senki sem alakíthatja át egyoldalúan a kereteket. Ez az út több beleszólást adna a választóknak, és stabilabb demokráciát teremthetne.
A tanulság mára széles körben látható. Nem csak az a kérdés, hogy ki kapná meg a kétharmadot. A probléma mélyebben van. Egyetlen politikai erő túlzott hatalma mindig kockázatot jelenthet. És bármelyik párt juthatna olyan késztetés közelébe, amely az egész rendszert saját képére formálná.
A választók egy része ezért már kimondja: az egypárti kétharmad több kárt hozott, mint előnyt. A jövő pedig olyan politikai kultúrát igényel, ahol a hatalom megosztott. A fékek és ellensúlyok erősítik a demokráciát. Magyarország most ezt keresi.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj. Kövess minket a Facebookon is!