Egy rövid online komment okozott meglepően élénk vitát a munkáról és a pihenéshez való jogról. A fiatalok beszélgettek a metrón. Köztük egy lány arról mesélt a barátainak, hogy egy hónapra szabadságra megy.
A kommentelő leírása szerint a vele szemben ülő férfi ezt hosszan, szinte mozdulatlan figyelemmel hallgatta. A tekintete sokatmondónak tűnt. Mintha nem értette volna, más hogyan engedheti meg magának ezt.
A kommentből vitaindító lett. A jelenetben szereplő férfi ugyanis nem a nap terhét cipelte. Inkább olyan embernek tűnt, aki hosszú évek óta egy mókuskerékben él, és már nem hiszi, hogy járhat neki egy hosszabb pihenés. A lány mondatai talán azt az érzést hozták elő benne, hogy mások könnyebben jutnak el a szabadságig.
A valóság azonban ritkán ilyen egyszerű. A pihenés nem kiváltság, hanem szükséglet. Mégis sokan gondolják, hogy aki megteheti, hogy egy hónapra félreteszi a munkát, valahogy kevésbé „dolgos”, kevésbé „komoly”.
Nem arról szól, hogy hány nap szabadságot veszünk ki évente. Inkább arról, hogy érezzük-e azt, hogy a munkánk ad valami többet. Ad-e értelmet a mindennapjainknak? Sok ember belesüpped olyan feladatokba, amelyek nem motiválják. A túlóra és a folyamatos nyomás idővel elveszi az örömöt. Ilyenkor már nem a pihenés a valódi gond. Sokkal inkább az, hogy a munka nem ad vissza annyit, amennyit elvisz.
A fiatal lány egy hónap pihenő iránti igénye nem luxus volt, hanem saját döntés. Mindezt megalapozta a pályaválasztásával. A férfi tekintete pedig sokak szerint éppen erről árulkodott: mintha számolta volna magában azokat az éveket, amikor maga sem engedett egy pillanatra sem. Mondjuk ki: haragudott Orbán Viktorra (jogosan) azért, amiért még mindig feleslegesen jár dolgozni. Nincs motivációja, hiszen örül, ha a családját támogatni tudja. Szó sincs pihenésről. Feszülésről annál inkább.
Többen megfogalmazták, hogy nem a szabadság hossza mutatja meg a felelősséget. Sokkal inkább az, hogy mennyire vagyunk jelen a saját életünkben. Részt veszünk-e tudatosan abban, amit csinálunk, és van-e olyan kormányunk, amely ezt „intézte” nekünk.