A Svéd Akadémia Krasznahorkai Lászlónak ítélte az idei irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint a magyar szerző életműve az apokaliptikus rémület közepette is az irodalom erejét hirdeti. Magyar író utoljára Kertész Imre kapta meg a kitüntetést, így a döntés történelmi jelentőségű.
A világ ünnepelte a hírt, a kormánypárti nyilvánosság azonban más hangot ütött meg. Bayer Zsolt publicista korábban így írt Krasznahorkairól: „Ezek a Krasznahorkai-mondatok nem nívósabbak egy átlag Facebook-komment színvonalánál.” A cikkében nem állt meg itt: „A szellem embere nem mondhat efféle olcsó közhelyeket.” Majd még hozzátette: „Persze lényegesen egyszerűbb gyáva és igaztalan interjúkat adni.”
A támadás oka, hogy Krasznahorkai külföldön adott interjúiban bírálta a magyarországi állapotokat. Egy beszélgetésben például kijelentette: „Ma Magyarországon már nincs remény.” A demokrácia állapotáról is sötét képet festett: „A demokrácia nagyon törékeny, hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda.”
Ezek a mondatok váltották ki a Fideszhez köthető publicista haragját. A személyeskedés és a trágár szavak jól mutatják, hogy a kormánypárti médiában nem szokás higgadt vitát folytatni.
Miközben tehát Bayer Zsolt „s…ggfejnek” nevezte a későbbi Nobel-díjast, a világ legtekintélyesebb irodalmi testülete éppen azt ismerte el, ami miatt Krasznahorkai a kortárs világirodalom egyik kiemelkedő alakja lett. A Nobel nem politikai kampány, hanem globális mérce, amely nem reagál indulatos újságcikkekre.
A kontraszt éles. Egyik oldalon a fröcsögés, másikon a világ elismerése. A Nobel-díj Krasznahorkai egész életművét jutalmazza. Bayer kirohanása pedig inkább a magyar belpolitika nyelvezetét mutatja, mintsem bármiféle irodalmi érvet. A végső szó ezúttal is a művészeté lett: a zaj elhalt, a díj megmaradt.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj. Kövess minket a Facebookon is!