A külügy “memóriavesztése” – avagy hogyan ne írjunk át történelmet. Szijjártó Péter megfeledkezett egy igen fontos dologról.
Ha lenne valami díj a politikai amnézia világrekordjáért, azt Magyarország külügyminisztériuma biztosan hazahozná. Szíjjártó Péter legutóbb azzal a mondattal kápráztatta el a világot, hogy „Magyarország nem tervezi elismerni a Palesztin államot.”
Nem tervezi? Másodszor tényleg ne is tegye! Ugyanis ez már réges-rég megtörtént. Nem tegnap, nem tavaly, hanem még a rendszerváltás előtt, 1988. november 15-én.
És ha netán a külügyben valaki nem találta volna meg a régi jegyzetfüzetét: a palesztinoknak van nagykövetségük Budapesten, a Felső Zöldmáli úton. Oda nem kell vízum, csak egy jó GPS.
De várjunk, van tovább! 2000-ben Magyarország még képviseleti irodát is nyitott Rámalláhban, a Palesztin Nemzeti Hatóság szívében. Akkor is Orbán volt a miniszterelnök – tehát a kormányfő neve sem változott olyan sokszor, hogy ne lehessen követni a történéseket.
És hogy a memóriakiesés ne maradjon félkarú óriás: 2015-ben maga Szíjjártó koszorúzott meg Rámalláhban egy bizonyos Jasszer Arafat-sírt. Tudják, azt az embert, aki kikiáltotta a Palesztin államot.
Szóval a kérdés adott: mire is tartjuk fenn ezt a külügyminisztériumot? Mert ha az emlékezés ennyire nehéz, talán olcsóbb lenne beszerezni néhány történelemkönyvet és egy falinaptárat.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!