Oroszország szerint háborúban állnak a NATO-val.
Dmitrij Peszkov, Vlagyimir Putyin szóvivője hétfőn azt állította: „A NATO háborúban áll Oroszországgal.”
A kijelentés nem a semmiből érkezett: a lengyel külügyminiszter, Radosław Sikorski korábban éppen az ellenkezőjét mondta, vagyis hogy a NATO nincs háborúban Moszkvával. Peszkov szavai világosan mutatják, hogy a Kreml továbbra is arra törekszik: átkeretezze a konfliktust egy Ukrajna elleni háborúból egy „Nyugat elleni küzdelemmé”.
Miért fontos Moszkvának ez a narratíva?
Az orosz vezetés a háború kezdete óta következetesen „védelmi hadműveletként” állítja be az ukrajnai inváziót. A hivatalos propaganda szerint nem is Ukrajna az ellenfél, hanem a teljes Nyugat, amely „proxyháborút” vív Kijev támogatásával.
Ennek több oka is van:
-
Belföldi közönség megnyugtatása: ha Oroszország „egész Európával és Amerikával” áll szemben, akkor a háború elhúzódása nem a hadsereg gyengeségét, hanem az óriási túlerőt magyarázza.
-
Katonai kudarcok palástolása: négy év után sem sikerült elérni az eredeti célokat: Ukrajna nem omlott össze, a kormány nem menekült el, és Kijev még mindig szoros kapcsolatban áll a Nyugattal.
-
Nemzetközi tárgyalási pozíció erősítése: Moszkva rendszeresen hangoztatja, hogy a békéről csak Washingtonnal lehet érdemben tárgyalni, nem Kijevvel. Ezért is próbálja folyamatosan „feljebb tolni” a konfliktus szintjét.
A valóság a fronton: sikerek és kudarcok vegyesen
Bár Oroszország jelenleg az ukrán területek közel egyötödét ellenőrzi, nem sikerült áttörnie a védelmi vonalakat. Az ukrán erők kitartása, a nyugati fegyverszállítások és a dróntámadások komoly veszteségeket okoztak az orosz hadseregnek.
A Fekete-tengeren az orosz flotta kénytelen volt a Krímből Novorosszijszkba visszavonulni, részben az ukrán drónok nyomása miatt. Ukrajna haditengerészete gyakorlatilag nem létezik, mégis sikerült elérnie, hogy Moszkva kulcsfontosságú kikötőket adjon fel.
Mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett: a becslések milliós nagyságrendű halottat és sebesültet említenek. Mindez aláássa a Kreml eredeti célját, hogy gyorsan és látványosan győzelmet arasson.
A NATO szerepe – közvetlen háború vagy támogatás?
A Kreml állításával szemben a NATO hivatalosan nem vesz részt közvetlenül a háborúban. Nincs NATO-katona az ukrán fronton. Ami történik:
-
Az egyes tagállamok – az Egyesült Államok, Németország, Lengyelország és mások – kétoldalú megállapodások alapján szállítanak fegyvereket és pénzügyi segítséget Ukrajnának.
-
Az EU intézményein keresztül szintén jelentős támogatás érkezik.
-
A kivétel Magyarország, amely rendre fékezi az uniós katonai segélycsomagokat, és igyekszik elkerülni a nyílt konfrontációt Moszkvával.
Ez a megosztottság is az oka annak, hogy az orosz propaganda könnyen tudja azt a képet festeni: a NATO valójában hadban áll Oroszországgal.
Európa válasza: egyre keményebb hang
Érdekes párhuzam, hogy miközben a NATO tagadja a közvetlen háborút, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke múlt heti beszédében azt mondta: „Európa harcban áll, és erősítenie kell a védelmét.” Bár nem a NATO-ra, hanem általánosságban az EU-ra és a kontinens biztonsági helyzetére utalt, a mondat jól rezonált Peszkov szavaival – még ha teljesen más szándékkal is.
Peszkov kijelentése újabb lépés abba az irányba, hogy Moszkva teljesen új narratívát építsen: az ukrajnai háború nem két ország konfliktusa, hanem a Nyugat és Oroszország összecsapása. Ez a keretezés:
-
belpolitikai eszközként szolgál a társadalom mozgósítására,
-
külpolitikailag pedig ürügyet teremt arra, hogy a jövőben is hárítsa a felelősséget minden katonai kudarcért.
A NATO és az EU viszont egyre világosabban kommunikálja: Ukrajna támogatása hosszú távú stratégiai érdek, mert a konfliktus kimenetele az egész kontinens biztonságát befolyásolja.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!