Rejtély a rezsiárak körül: miért mutat ennyire eltérő számokat a KSH és az MVM?
Az elmúlt hónapokban egyre többen figyelik árgus szemekkel a rezsiárak alakulását, hiszen a gázfogyasztás és a fogyasztási korlát kérdése közvetlenül hat a családi kasszára. Most azonban egy zavarba ejtő ellentmondás került napvilágra: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és az MVM adatai között négyszeres eltérés látszik abban, hogy a lakosság mekkora része lépi túl a kedvezményes rezsiárra jogosító mennyiséget.
Ez a különbség nem pusztán technikai részlet. Az infláció alakulásától kezdve a jövő évi adóemelés mértékéig számos következménye lehet annak, hogy melyik adat tekinthető hitelesnek.
Négy az egyhez: hogyan térnek el a számok?
A KSH szerint a teljes lakossági gázfogyasztás 12,2 százaléka haladja meg a kedvezményes árkategória határát. Az MVM viszont jóval alacsonyabb arányt, mindössze 3 százalékot közölt.
Ez a különbség már önmagában is meglepő, de igazán jelentősége akkor válik világossá, ha megnézzük, hogyan épülnek be ezek az adatok az inflációba.
Az infláció és az adóemelés hatása
Júliusban a KSH a gázárakban 23 százalékos emelkedést mért, ami a havi inflációt 4,3 százalékra tornászta fel. Ez a magasabb adat azért kritikus, mert a 2026. január 1-jén életbe lépő inflációkövető adóemelés alapja éppen a júliusi mutató lesz.
Ha viszont az MVM alacsonyabb aránya tükrözné a valóságot, az infláció júliusban csak 3,6 százalék lett volna, és ezzel együtt a jövő januári adóteher is jóval enyhébb lehetne.
Mi magyarázhatja az eltérést?
A két intézmény eltérő számai mögött több tényező is állhat. Elképzelhető, hogy a KSH és az MVM más módszertant alkalmaz az adatok gyűjtésére, vagy egyszerűen másképp értelmezik a fogyasztási határok átlépését.
További probléma, hogy bár ismerjük az összfogyasztást és a fogyasztók számát, nem áll rendelkezésre adat arról, hogyan oszlik meg a fogyasztás a háztartások között. Márpedig egy átlag háztartás 100 köbméteres túlfogyasztása teljesen más képet mutat, mint sok kicsi eltérés.
A G7 elemzése szerint ezért bár a pontos igazságot nem lehet megállapítani, a KSH által közölt magasabb érték „messze nem elképzelhetetlen”.
Mit jelent mindez a fogyasztóknak?
A vita nem elméleti. Azok a családok, amelyek túllépik a kedvezményes sávot, valóban érezhetően többet fizetnek a gázért. Így a statisztikai eltérések közvetlenül hatnak a háztartások pénztárcájára.
Ráadásul a magasabb infláció hosszabb távon az egész gazdaságot érinti: a bérek, nyugdíjak, adók és állami bevételek is a hivatalos mutatókhoz kötődnek. Ha tehát a KSH becslése pontosabb, akkor a jövőbeni adóteher nagyobb lehet, mint amit az MVM adatai sugallnak.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!