Az interneten terjed egy komment, amelyet egy 75 éves nyugdíjas hölgy írt. Szavai sokakat megérintettek, mert egyszerűen és őszintén mesél arról, hogyan él most, és mit gondol a rendszerváltás utáni évtizedekről.
Íme az idős hölgy teljes bejegyzése:
„75 éves vagyok. Nem volt könnyű az életem, de nem panaszkodom, nem azért írok ide. Soha nem gondoltam volna, hogy idős koromra ennyire nehéz lesz. A nagyapámtól még a kommunisták vették el a földet, kulák volt, így mindent elvesztettünk. Nem szerettem őket, mert igazságtalanok voltak. Mégis azt kell mondanom: akkoriban jobban lehetett élni, mint most… Dolgoztam a postán titkárnőként, mindig becsületesen. Nem vágytam gazdagságra, csak rendes életre.
Most itt vagyok a nyugdíjammal, özvegyen, ami nem elég semmire. A boltban számolgatom a pénzt, sokszor nem veszek meg semmit, csak a legszükségesebbet. Nem vagyok én olyan kényes, jó a krumplistészta két napig is…. ezzel se lenne bajom. A gyógyszerek drágák, sokszor nem váltom ki mindet, inkább spórolok. Fázom télen, mert nem merem feljebb tekerni a fűtést.
De nem is az a legnagyobb baj, hogy nekem kevés a nyugdíjam. Ami igazán fáj, az a magány. A gyerekeim és az unokáim külföldön élnek, Írországban találták meg a boldogulásukat. Itthon nem láttak jövőt, elmentek, és ritkán tudunk találkozni, évente ha egyszer hazajönnek, már nagy szó.. Telefonon beszélünk, de az nem ugyanaz, mintha itt lennének. Néha úgy érzem, mintha teljesen egyedül maradtam volna.
Ez a mostani rendszer sokkal embertelenebb, mint amit fiatalon ismertem. Akkor legalább volt valami biztonságunk, tudtuk, hogy nem maradunk teljesen ellátatlanul. Most meg csak túlélés van. Azt mondják, milyen jó világ van, de én ebből semmit nem látok. Csak azt érzem, hogy napról napra nehezebb. Én már öreg vagyok, nem nekem kellene küzdeni mindenért. Azt hittem, nyugdíjasként békében élhetek, de nem így lett. Ez nem élet, ez csak tengődés. Azt üzenem a fiataloknak, hogy ragadják meg a lehetőséget, és ők maguk vegyék kézbe ezt az országot! Bízom benne, hogy nekik már könnyebb lesz” – zárja sorait Rózsika néni.
A nagymama vallomása egyszerre szól a megélhetési gondokról és a család szétszakadásáról. Sokan érezhetik magukra ismerve magukat, hiszen több százezer idős ember él hasonló körülmények között Magyarországon.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva.
Unod a politikát? Főzz valami finomat, olcsón az EllenLábassal!