Trump és Putyin Alaszkában találkoznak – mit üzen ez a világnak?
Napok óta találgatások övezték, hol ül tárgyalóasztalhoz Donald Trump és Vlagyimir Putyin. A moszkvai források által gerjesztett budapesti remények gyorsan szertefoszlottak, és a végső helyszín sokakat meglepett: az első csúcstalálkozót jövő pénteken Alaszkában tartják, majd egy második forduló követi az orosz Távol-Keleten. A helyszínválasztás nemcsak szimbolikus, hanem sokatmondó is a felek tárgyalási szándékairól és a geopolitikai erőviszonyokról.
Szent-Iványi István elemzésében nemcsak a döntés hátterét, hanem a kiszivárgott alku részleteit is bemutatja – és felteszi a kérdést: ez egy tartós béke kezdete, vagy csupán egy újabb történelmi kompromisszum, amely hosszú távon gyengíti a Nyugat pozícióit?
A teljes bejegyzés:
„Alaszka lett a befutó
Napok óta ment a találgatás, hol kerülhet sor a beharangozott Trump-Putyin csúcstalálkozóra. A hazai kormánypropagandisták máris azt az ábrándot kergették egy moszkvai fake news nyomán, hogy Budapest lehet a helyszín és ezt máris az orbáni külpolitika sikerének tudták be. De lehetett hallani Egyesült Arab Emírségekről, Szaud-Arábiáról, Törökországról, csak éppen Alaszkáról nem.
Trump elnök a meglepetések embere és végül az a döntés született, hogy az első találkozó helyszíne jövő pénteken Alaszka, a másodiké valahol az orosz Távol-Kelet lesz. Ennyit arról, hogy mennyire van szükségük a feleknek semleges közvetítőkre vagy semleges helyszínre. Semennyire.
Alaszka egyébként szimbolikus helyszín, hiszen 1867-ig az orosz cári birodalom része volt, akkor adták el 7 millió dollárért az Egyesült Államoknak (akkor persze a dollár messze többet ért, mint ma). Alaszkában még ma is vannak emlékei az egykori orosz fennhatóságnak.
Ami azonban a helyszínnél is fontosabb, az a tárgyalások tartalma. Erről azonban csak ellentmondásos hírek szivárogtak ki, ezek sem túlságosan megnyugtatóak. A legtöbb hírforrás egyetért abban, hogy a tartós tűzszünetért cserébe az ajánlat szerint Ukrajnának le kellene mondania a Donyeck és Luhanszk megyék oroszok által még el sem foglalt területeiről, ezért némi területi kárpótlást kapnának Herszon és Zaporozsje megyékben (nem világos, hogy mennyit), a vitatott területek 49 vagy 99 évig megszállás alatt maradnak, ez alatt kellene a területek végső státuszáról megállapodniuk a feleknek (azaz ez már örökbérlet), cserébe nem zárják ki Ukrajna jövőbeli NATO-tagságát ill. a nyugati katonai támogatásokat sem. Az amerikaiak a szankciók vagy azok nagy részének a feloldását is felajánljék az orosz félnek. Erről egyelőre Európa hallani sem akar.
A nagy kérdés, hogy mit szól ehhez Zelenszkij elnök, van-e „kártya a kezében” vagy már nincs is abban a helyzetben, hogy befolyásolja a döntést? Ráadásul az ukrán Alkotmány szerint nem is állapodhat meg a területek átadásáról (bár formailag nem kell lemondania a területről, csak de facto) és mit szól ehhez Európa, amelyik eddig szigorúan ragaszkodott a nemzetközi jognak megfelelő megállapodáshoz?
Akárhogyis nézzük, ha ez lesz a végső alku, akkor az egyértelműen a Nyugat és az általa eddig fenntartott és az érdekeit szolgáló világrend veresége.
Nem teljes vereség, hiszen érdemi kompromisszumok (NATO-tagság, katonai támogatások stb.) benne vannak az ajánlatban, de világos presztízsveszteség és az európai biztonsági architektúra megrendülése. Csak abban lehet bízni, hogy ez egy igazi wake-up call, azaz ébresztő lesz: amíg Európa ki van szolgáltatva az amerikai védőernyőnek és védtelen az orosz nukleáris fölénnyel szemben, addig kénytelen lesz belemenni akár egy előnytelen kompromisszumba is (ahogy ez történt az EU-USA vámegyezményben is).
Persze a fegyverszünet, az öldöklő háború felfüggesztése, a civilek és katonák életének, biztonságának megóvása jó dolog, első sorban jó Ukrajnának, amelyik már nagyon belefáradt a háborúba, de jó Európának is. Az persze kérdés, hogy ez a fegyverszünet mennyire lesz tartós. Ez egy újabb Müncheni Egyezmény (esetleg a Molotov-Ribbentropp paktum és jaltai megállapodás elemeivel fűszerezve) vagy elhozza a tartós fegyvernyugvást? Erre a kínzó kérdésre ma még senki nem tudja a választ.”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!