Nagy bajba kerül a Fidesz a Facebook és a Google miatt.
Kevés olyan bejelentés érkezett mostanában a techvilágból, amely ilyen súlyos következményekkel járhatna a magyar politikai rendszerre – pontosabban a Fideszre nézve. A Meta és a Google döntése, miszerint 2025 októberétől teljesen megszüntetik a politikai hirdetések futtatását az Európai Unióban, aligha jöhetett volna rosszabbkor a kormánypárt számára. A változás ugyan formailag mindenkit érint, valójában viszont egyetlen politikai erő veszít vele igazán sokat: a Fidesz, amely éveken át gyakorlatilag saját játszótereként használta a közösségi médiát – és mindezt óriási pénzügyi fölénnyel.
Az Európai Unió új szabályozása egyértelműen az átláthatóságot, a politikai reklámok kontrollját és a választók védelmét célozza. A Meta és a Google azonban úgy értékelte, hogy a szabályok túlságosan bonyolultak és kockázatosak, ezért inkább kivonulnak erről a területről. Magyarán: nem engednek többé politikai hirdetést az unióban. Nem kompromisszumot keresnek, hanem teljes zárat húznak.
Ez a döntés alapjaiban írja át a Fidesz kommunikációs stratégiáját, amely eddig példátlan hatékonysággal támaszkodott a digitális platformokra. A párt – közvetlenül és közvetve – messze a legtöbbet költötte ezekre a hirdetésekre az egész országban, sőt, lakosságarányosan szinte az egész EU-ban.
A Google-felületeken Magyarország a harmadik helyen állt a hirdetési költések alapján, a Facebookon pedig még ennél is erőteljesebben érvényesült a fideszes dominancia:
a legnagyobb költők kétharmada kormányközeli szereplő volt. Míg az ellenzéknek alig maradt némi mozgástere, a Fidesz és holdudvara évekig szinte kontroll nélkül önthette a pénzt a célzott üzenetekbe.
Ennek vége.
A közösségi média hirdetési tiltása nem egyszerű technikai akadály. Ez kommunikációs modellváltást kényszerít ki – pontosan ott, ahol a Fidesz a legerősebb volt. A párt eddigi stratégiája nem a racionális vita vagy a nyílt párbeszéd mentén épült, hanem az ismétlésre, az érzelmi asszociációkra, és legfőképp a tudattalan befolyásolásra. A „Zelenszkij = Márki-Zay” típusú vizuális sulykolás, a videós kampányok, amelyek a plakátok üzenetét újra és újra beégették a Facebook-hírfolyamokon – ezek az eszközök most hirtelen eltűnnek a rendelkezésre álló fegyvertárból.
Bene Márton, az ELTE kutatója találóan fogalmazott: a közösségi média volt az a terep, ahol a politikai szereplők mindenféle korlát nélkül élhettek erőforrásfölényükkel. A Megafon példája mutatja: ha valamit „magánpénznek” nevezünk, akkor nincs felső határ. De most ez a rendszer megtorpan. A Facebook algoritmusa nem fogja tovább pörgetni azokat a videókat, amelyek ugyan politikaiak, de nem úgy vannak címkézve. És nem lesz lehetőség arra, hogy hatalmas pénzekkel, megkerülve minden tartalmi vitaalapot, egyszerűen csak „sulykoljunk”.
A Fidesz különösen érzékenyen érintett, mert más eszköztára jóval szűkebb. Bár a köztéri plakátkampány, a televíziós jelenlét és a közpénzből működő média továbbra is rendelkezésre áll, ezek elérése már jóval kevésbé célzott és kevésbé hatékony. A közösségi média volt az a tér, ahol a párt közvetlenül, kontrolláltan és sebészi pontossággal tudott célozni: egyes választói csoportokra, településekre, szociodemográfiai jellemzőkre.
A tiltás ráadásul nemcsak a klasszikus hirdetéseket érinti. Várhatóan nehezebben fog működni az úgynevezett astroturfing is – amikor egy-egy influenszer látszólag civilként szólal meg politikai ügyekben, de valójában megrendelésre. Bár ezek a módszerek maradhatnak a szürkezónában, a platformok egyre fejlettebb algoritmusai és a közösségi jelentési rendszerek könnyen rávilágíthatnak a manipulációra. Márpedig ha egy-egy kampány lebukik, azzal nemcsak pénzt, de politikai hitelességet is veszítenek.
A kampánystratégák most láthatóan új utakat keresnek. A Harcosok Klubja vagy a Digitális Polgári Körök például már egy újfajta hálózatos kommunikáció előképei. Céljuk, hogy a fizetett hirdetések helyett az organikus elérésre, a virálisan terjedő tartalmakra és a közvetlen kapcsolatépítésre helyezzék a hangsúlyt. Ez azonban nemcsak idő- és munkaigényesebb, de kiszámíthatatlanabb is, mint a fizetett hirdetési modell.
Eközben felértékelődnek a nem politikai tartalomgyártók – zenészek, sportolók, influenszerek –, akiket a közönség nem pártpolitikai szereplőként érzékel. Ez új lehetőségeket is jelent, de új kockázatokat is: a politikai üzenetek elmosódhatnak, és nem biztos, hogy pontosan azokhoz jutnak el, akiket célozni akartak.
A helyzet iróniája, hogy a közösségi média korai időszakában a Fidesz még óvatosan és késve lépett be a digitális térbe. Amikor azonban felfedezték az ebben rejlő lehetőségeket – és főként, amikor világossá vált, hogy itt a pénz valódi politikai hatalommá alakítható –, a párt elképesztő erőforrásokat mozgósított. Most, hogy ez a csatorna záródik, valójában az elmúlt tíz év egyik legfontosabb kampányeszköze válik használhatatlanná.
A kérdés nem csupán az, hogy hogyan fog reagálni erre a Fidesz, hanem az is, hogy az ellenzék képes lesz-e kihasználni ezt az új helyzetet. Az biztos, hogy 2026 kampányai egészen másképp fognak kinézni, mint amit eddig megszoktunk.
És abban is biztosak lehetünk: ez a változás a Fidesznek fáj a legjobban.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!