Valami nem stimmel Orbán Viktorral.
A közéletben időről időre felmerül a kérdés: lehet-e, szabad-e hinni a változásban, ha az a nyilvánosság előtt, politikai keretek között történik? És mi történik akkor, ha a megbocsátás nem őszinte belső indíttatásból, hanem aktuális érdekből fakad?
Tarjányi Péter író, biztonságpolitikai szakértő új bejegyzésében komoly kérdéseket vet fel. Egy személyes hangú posztban fogalmazza meg kételyeit arról, hogy mennyire hiteles és elfogadható, amikor a változás – legyen szó egy ismert előadóművészről vagy egy országot vezető politikusról – túl gyorsan, túl simán, túl kényelmesen történik.
Az alábbi írás nem a szereplők személyéről, hanem a megbocsátás valódi természetéről szól. Arról, hogy mi különbözteti meg az őszinte jóvátételt a politikai eszközként használt gesztusoktól. És arról, miért fontos, hogy ne csupán elhiggyük, hanem meg is értsük, amit látunk.
Olvasd el Tarjányi Péter teljes gondolatmenetét:
„Valami nem passzol… Nem haragszom. Nem ítélkezem. Nem gondolom, hogy az ember ne változhatna meg.
Dopeman is megváltozhatott. Miért ne?
És egy miniszterelnök is mondhatja: „Megbocsátok.” Miért ne?
De ez az egész, valahogy nem passzol. Nem az arcokkal van bajom. Hanem azzal, amit ez a helyzet sugall. Mintha most már bármi beleférne. Mintha nem lenne múlt, nem lenne következmény. Mintha a megbocsátás nem belső tett lenne, nem belső indíttatás, hanem politikai eszköz. Mintha nem számítana, mit tettél, csak az, hogy KINEK VAGY HASZNOS MA…
Ez zavar. Mert én hiszek a változásban, a jóvátételben, a kiengesztelődésben. TÉNYLEG! De az nem így néz ki. Nem kamerák előtt. Nem PR beszélgetésként.
Hanem csendben. Idővel. Tiszta szándékkal. És most ez az egész… Túl sima. Túl gyors. Túl kényelmes mindenkinek. Nekem meg nem az a dolgom, hogy ezt elhiggyem.
Hanem hogy észrevegyem:
valami itt nem stimmel. NAGYON NEM STIMMEL..
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!