Több milliárd eurós veszteség érheti Németországot – Magyarországot sem kerüli el a hatás.
Vasárnap este megszületett az új EU–USA kereskedelmi megállapodás, amelynek tartalma elsőre a transzatlanti együttműködés megerősítésének tűnhet, ám gazdasági elemzések szerint a valóság jóval árnyaltabb.
A német Kiel Institute for the World Economy (IfW) előrejelzése alapján az egyezség súlyos gazdasági következményekkel járhat, különösen az exportorientált, ipari nagyhatalomnak számító Németország számára. És mivel a magyar gazdaság ezer szállal kötődik a német iparhoz – különösen az autógyártás területén –, a hatások nálunk is hamar érezhetők lehetnek.
A megállapodás értelmében
az Egyesült Államok 15 százalékos általános vámot vezet be az uniós árukra, miközben az acél- és alumíniumtermékekre külön, 50 százalékos vámot alkalmaz.
Az EU válaszul vállalta, hogy 750 milliárd dollár értékben amerikai energiahordozókat vásárol, valamint 600 milliárd dollárral növeli az amerikai befektetéseinek mértékét. A kompromisszum célja az volt, hogy elkerüljék a kereskedelmi háború további eszkalálódását, de a feltételek már most sokakat aggodalommal töltenek el – nem véletlenül.
A Kiel Intézet becslése szerint Németország GDP-je akár 0,15 százalékkal is csökkenhet az új vámok hatására, ami éves szinten körülbelül 6,5 milliárd eurós veszteséget jelent. A legérzékenyebben érintett szektor az autóipar, amely jelentős mennyiségben exportál az Egyesült Államokba, és amely kulcsfontosságú a német gazdaság növekedése szempontjából. Az IfW szerint Franciaországot és Olaszországot jóval kisebb arányban érinti a változás, náluk 0,01 illetve 0,02 százalékos GDP-veszteséggel kell számolni.
A német ipar szövetsége, a BDI már a megállapodás bejelentését követően élesen bírálta az EU döntését. Szerintük a megállapodás nem megfelelő kompromisszum, amely káros üzenetet küld az Atlanti-óceán mindkét oldalán működő, egymásra épülő gazdaságoknak. Bár a 15 százalékos vámtétel elsőre nem tűnik drámainak, az iparági szereplők szerint ez már bőven elég ahhoz, hogy versenyhátrányt okozzon az uniós vállalatok számára az amerikai piacon.
A német ipar megroppanása pedig nem marad következmények nélkül Magyarországon sem. A hazai ipar gerincét adó autógyártás – Audi, Mercedes, BMW, Bosch és számos további német vállalat révén – közvetlenül kapcsolódik a német gyártási és beszállítói láncokhoz. Ha ezek a cégek visszafogják a termelésüket vagy elhalasztják fejlesztési terveiket, az könnyen hatással lehet a magyarországi leányvállalatokra is. Csökkenő exportmegrendelések, gyengébb ipari teljesítmény és akár munkahelyi leépítések is következhetnek. Az exportfüggő magyar gazdaság számára már egy kisebb zavar is érzékelhető lassulást hozhat.
A megállapodás energetikai vonatkozásai is komoly kérdéseket vetnek fel. Az EU vállalta, hogy 750 milliárd dollár értékben vásárol amerikai energiát, ami nemcsak a költségvetési egyenleget terheli meg, hanem hosszú távon az energiaszuverenitást is gyengítheti. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az európai zöld átállás céljaihoz képest az amerikai energiahordozók – például a palagáz – nem tekinthetők fenntarthatónak.
Összességében tehát elmondható, hogy az EU–USA megállapodás olyan kompromisszum, amelynek azonnali előnyei kevéssé láthatók, hosszú távú költségei viszont már most is sejthetők. Különösen aggasztó, hogy az uniós tagállamok – köztük Magyarország – gazdasági teljesítménye részben olyan külső folyamatoktól függ, amelyekre kevés ráhatásuk van. Az elkövetkező hónapok kulcsfontosságúak lesznek annak megítélésében, hogy az uniós vállalatok – köztük a magyarországi gyárak – mennyire tudnak alkalmazkodni az új feltételekhez. Az biztos, hogy a mostani megállapodás több kérdést vet fel, mint amennyit rövid távon megválaszol.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!
