Tusványoson idén is felvonult a jobboldali ideológia teljes arzenálja, de a család témáját érintő panelbeszélgetés különösen kiábrándító volt. A Transtelex tudósítása alapján Böjte Csaba ferences szerzetes kijelentette: „Azért kerülnek hozzám a gyerekek, mert a szülők nem tartják be a tízparancsolatot.”
Böjte évtizedek óta szereplője a magyar közéletnek, mint az erdélyi „gyermekmentő”, de ezt a szerepet mára súlyos árnyék vetíti be. Alapítványa több otthonában is történtek fizikai és szexuális bántalmazások, mégsem láttunk tőle valódi felelősségvállalást. Ehelyett most is a megszokott önigazoló narratívához nyúlt, ahol a hibás mindig a másik: a társadalom, az újságírók, a szülők – csak épp ő nem.
A tusványosi beszédében arról is elmélkedett, hogy „az individualizmus fehér pestis”, az arab világban pedig „ha az asszony megcsalja a férjét, levágják a fejét”. Ezek az elhangzottak nemcsak vállalhatatlan párhuzamok, de azt is megmutatják, hogyan gondolkodik Böjte a rendről, a családról és a nőkről.
A legnagyobb baj azonban az, hogy a gyerekek védelmének zászlója alatt valójában egy olyan ember beszél, aki nem hajlandó szembenézni a múltjával. Pedig a valódi felelősség nem tanító szavakban, hanem tettekben mutatkozik meg. És ha valaki tényleg a gyerekek érdekeit képviseli, akkor az nem a tízparancsolat megszegésével magyarázza a bántalmazás következményeit – hanem a rendszerszintű problémákat nevezi nevén.
Szerinte a cél a kibékítés. Csakhogy az áldozatok nem békét, hanem biztonságot keresnek – amire Böjte nem képes adni.
A napokban az Ellenszél beszámolt arról, hogy a Böjte-féle intézmények egyik volt neveltje feljelentést helyezett kilátásba az átláthatatlan pénzügyi helyzet miatt.