Elhunyt Felix Baumgartner – az ember, aki a hangsebességet is átlépte az űr pereméről indított zuhanásban.
Meghalt Felix Baumgartner osztrák extrémsportoló, akit világszerte ismertek legendás 2012-es ejtőernyős ugrásáról: több mint 38 kilométeres magasságból vált szabadesés közben az első emberré, aki – saját testéhez nem kötött motor nélkül – átlépte a hangsebességet. A 56 esztendős rekordtartó élete során rendre feszegette az emberi teljesítőképesség határait, most azonban egy tragikus baleset vetett véget pályafutásának.
A történtek szerint Baumgartner a horvát Rijekához közeli Porto Sant’Elpidio melletti tengerparton tartózkodott nyaralni, amikor siklóernyőzés közben hirtelen rosszul lett. Egy motoros siklóernyő fedélzetén a levegőbe emelkedve veszítette el az irányítás felett az uralmat, és egy közeli faépítménynek csapódott. A baleset következtében testéből és az ernyő maradványaiból szóródó törmelék egy arra tartó ifjú nőt is eltalált: sérülései nem életveszélyesek, kórházban ápolják. Baumgartnert a helyszínre siető mentőhelikopter is újraélesztette, ám a sportoló már életét vesztette.
Felix Baumgartner neve onnantól vált ikonikus kifejezéssé, hogy
2012 októberében az amerikai Red Bull Stratos program keretében egy gömbbalon segítségével emelkedett fel a Föld légkörének határáig.
Onnan szabadesésben közel 39 kilométeres magasságból ugrott, és több mint félezer kilométer per óra sebességgel zuhant, pályája végén ejtőernyőt nyitott és sértetlenül ért földet. A világrekordot – 1357 km/h – élőben követték több mint ötvenmillióan a YouTube-on, és az esemény azóta is mérföldkő az emberi bátorság és a technológiai fejlesztések történetében.
Az extrém magasságú ugrás nem csupán a sebességrekord miatt volt tudományos és mérnöki bravúr, hanem azért is, mert Baumgartner annak a személyi szkafandernek volt a kísérleti alanya, amely a jövőben az űrkutatásban szolgálhat. A sikeres ugrás bebizonyította, hogy megfelelő felszereléssel és kiképzéssel emberi testtel is túlélhető a sztratoszférikus zuhanás.
Baumgartner a haláláig aktív maradt az extrémsportok terén: több siklóernyős, ejtőernyős és szabadeséses bemutatón vett részt, és gyakran tartott előadásokat az élményeiről, a veszélyekről és a kockázatkezelésről. Rokonai és pályatársai most a nemzetközi sport- és tudományos közösség részvétét tolmácsolják, hangsúlyozva: a 21. század egyik legbátorabb és leginnovatívabb kalandorát vesztettük el.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!