A filozófus alaposan szembemegy azokkal a liberális értelmiségiekkel, akik szerint csak a Tisza indulása lehet Orbán leváltásának záloga. Radnóti Sándor ezt nem így gondolja. Facebook-posztja itt olvasható:
„Egy másik szálon előadtam jelenleg tervezett választói magatartásom. Idemásolom.
Coming out: Ha jövő vasárnap lennének a választások, a jelenlegi feltételek mellett én megosztanám a szavazatomat. Egyéniben a Tiszára, listán a DK-ra szavaznék. Mindkettőt pragmatikus megfontolásból. Egyéniben nem helyes megosztani az ellenzéket és helyes az esélyes ellenzékire szavazni. Listán pedig azért másképp, mert aggályosnak találnám a kétpárti parlamentet, az – olyan-amilyen, de mégis – baloldali képviselet nélkül maradását.
Az előválasztások szükségességére: Megint tisztán pragmatikusan nézve, hány olyan hely lehet, ahol nem a Tisza és a Fidesz egyéni jelöltje között dől el a verseny? Legyen nagyvonalúan a 199-ből 20 ilyen hely, ahol a jól teljesítő, helyben ismert és kikezdhetetlenül becsületes képviselőnek valamely ellenzéki párt – nem a Tisza – színeiben, vagy függetlenként esélye van. Ezeken a helyeken az lenne a méltányos, ha a Tisza mondana le halkan képviselő állításáról. Ezért a 10 %-ért nem érdemes előválasztást tartani. Törpepártok és egy óriáspárt különben sem szoktak előválasztásban megegyezni, mert annak feltétele a nagyjából egyenlő esély. De az előválasztás azért sem célravezető, mert sajnos ki van mutatva, hogy minden – a választás előtti – együttműködés más ellenzéki párttal csökkenti a Tisza esélyeit. A jelen helyzetben a jelen pillanatban annak kellene drukkolni, hogy jelentős, de nem kétharmados Tisza-győzelem szülessék, más párt(ok) is bekerül(jenek) a parlamentbe, amely(ekk)el együtt már megvolna a kétharmad, s ez(ek) a párt(ok) kívülről támogatnák a Tisza-kormány minden olyan intézkedését, amely a(z Orbán)-rendszerváltást szolgálja. Szerintem ez az optimum, amit a mai helyzetből ki lehet hozni, s ennek is csekély a valószínűsége. Nem vagyok boldog vele, de a realizmus elve alapján ezt szolgálom, amennyire tehetem.
Arra a fölvetésre, hogy a választójogi törvényt még megváltoztathatják: Egyetértek. Ezért írtam, hogy a jelenlegi feltételek mellett. Én egyébként az Erdoğan-féle megoldást gondoltam a reálisnak, az esélyes ellenzéki vezető kriminalizálását. S voltak is erre jelek (együttműködés sejtetése az ukrán kémszolgálattal). Ennek – az eredeti kontextusából kinövő, és roppant Orbán-ellenes tüntetéssé váló – Budapest Pride most csökkentette a valószínűségét, mert egy még grandiózusabb békés felháborodás letörése megfosztaná a hatalmat egyetlen – a valósággal valamelyest érintkező – legitimációjától, hogy ők nem alkalmaznak rendőri erőszakot. Ezért maradt, legalábbis jelen pillanatig a RUSZIN-Szendi-ügyből is az inkább komikus, komolyan semmiképpen sem vehető – s egyébként a Fidesz-világ mindennapi korrupcióját tekitnve önleleplező – zsírleszívás.
További érvelésre az előzetes ellenzéki koordináció szükségességéről: A Tisza sikerének sajnos az az egyik kulcsa, hogy nem koordinál más ellenzéki pártokkal. E siker ma már olyan nagy, hogy ennek a koordinációnak semmilyen politikai értelme sem lenne, s önmagában morálisan sem lehet azon felindulni, ha egy párt szükségtelennek tartja a más ellenzéki pártokkal való együttműködést. Ennek, mármint az együttműködésnek a kényszere a választások után léphet fel, s az én megosztott szavazatom pontosan azt célozza, hogy ez a választások után realitás legyen. A Tisza – illetve az, amit látunk belőle: a vezetője – hitelességével szemben számos aggály fölvethető, amelynek egész katalógusát állította össze – joggal – Vásárhelyi Mária és Bauer Tamás. Ebből azonban vagy azt a következtetést vonjuk le – a jelen helyzetben, a jelen feltételek között -, hogy kilépünk a reális politikai térből, vagy azt, hogy tudván tudva minden aggályról mégis csak drukkolunk a Fidesz megalázó vereségének. Bauer kritikája mögött kimondatlanul meghúzódott egy tragikus sejtelem, hogy Orbán mindenképp megakadályozza a korlátozottan mindeddig szabad választást. Ezt magam is osztottam, de – ahogy fentebb megírtam – a Pride döbbenetes erejű ellenzéki tüntetéssé változása némileg optimistábbá tett. Ma jóval nagyobb kockázatot jelent Orbánnak a választások valamilyen ürüggyel meg nem tartása, vagy az egyetlen esélyes ellenzéki párt kiiktatása, vagy vezetőjének kriminalizálása, mint a Pride előtt.
Ha történetesen a választókerületemben egy esélyes, ismert és tisztességes nem-Tiszás ellenjelölt lépne föl, akkor rá szavaznék, mint ahogy egyetlen egyszer szavaztam az MSzP jelöltjére, amikor az Vitányi Iván volt, és liberális jelölt viszont nem volt. Ebben az esetben listán szavznék a Tiszára, mint az egyetlen jelenlegi pártra, amely a ma ismert feltételek között leválthatja a Fideszt. Az indulatokat és szenveket háttérbe kell szorítani, amikor a Tiszára és vezetőjére gondolunk. Az utóbbit Fidesz-bábként beállítani szamárság, de viszont addig nem kellene elmenni, hogy egy kétpárti – Tisza- és Fidesz- – országgyűlést akarjunk a „matek” jegyében. Nem irreális – megint csak a jelenlegi feltételek között – olyan eredménnyel számolni, hogy az Országgyűlésbe bekerül a DK és sajnos a Mi Hazánk is. A DK, ha nem is ugyanúgy, mint a Tisza, nem az én pártom, de kívánatosnak tartanám sikerét, s ezért megosztott szavazatom egyike – életemben először – az övé.”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!