„Nem az árat csökkentettük, hanem a csomagot. A vevő örült, hogy ‘csak’ 799 forint, közben 20%-kal kevesebb terméket vitt haza. Több ezer forinttal többet költöttek havonta – észre sem vették.” – egy boltos kitálalt egy népszerű közösségi oldalon, miután a kormány az „árak letöréséről” kezdett kampányolni.
A vallomás lavinát indított el. Egyre többen kezdtek hasonló esetekről beszámolni: tejesdobozból hiányzó decik, 5 dekával könnyebb felvágott, kisebb kiszerelésű kávé, amit ugyanazon az áron adnak. A módszer neve: zsugorinfláció. Az ár nem nő, a mennyiség viszont csökken – a vásárló mégis többet fizet, ha nem veszi észre.
A boltos szerint ez nem csalás, hanem „üzleti stratégia”, amit fentről diktálnak. „Az emberek ár alapján választanak, nem nézik a grammot vagy a millilitert. Nekünk azt mondták, így lehet megtartani a forgalmat. A lényeg, hogy úgy tűnjön: nem drágult semmi.”
A vásárlók többsége valóban nem veszi észre a különbséget. Egy nyugdíjas olvasónk például arról számolt be, hogy „ugyanazokat vettem, mint mindig, mégis 1500 forinttal többet hagytam ott. Fogalmam sincs, hogyan.” A válasz: úgy, hogy a polcokon már nem ugyanazt a mennyiséget találta, mint korábban. Ahogy azt korábban megírtuk, az öblítők, mosószerek is összementek.
A statisztikák nem mutatják ki ezt a fajta drágulást. Így a kormány könnyedén hivatkozhat „csökkenő inflációra”, miközben a valóságban a háztartások kiadásai nőnek. A legkiszolgáltatottabbak – a kisnyugdíjasok, az alacsony keresetűek – pedig már csak azt érzik, hogy a pénzük egyre kevesebbre elég.
Ez a módszer nem új, de mostanra rendszerszintűvé vált. Sokan pedig szégyellik bevallani, hogy nem vették észre. Ezért is fontos, hogy a boltos kitálalt, ha eddig mi még nem vettük észre a saját zsebünkön.