Palya Bea dala egyszerre sokkol és elbűvöl. A dalszöveg első hallásra botrányosnak tűnhet. Trágár, dühös, kendőzetlen. Mégis: minden sora hiteles, fájdalmasan igaz, és mélyen emberi.
A szöveg őszintén mesél a vágyakozásról, a tiltott szerelemről, és a női lélek vergődéséről. Az első versszakok szinte suttognak – intim, érzéki képek, melyeket mindenki ismer, aki valaha máshoz tartozó emberbe szeretett bele. Aztán hirtelen váltás jön. A hangnem dühös lesz, trágár szavak is elhangzanak, zsigeri nóta veszi kezdetét. De épp ettől válik hitelessé.
A trágárság itt nem öncélú. Ez nem olcsó polgárpukkasztás. A káromkodás a fájdalom és düh nyelve, amit nem lehet finoman körülírni. Palya Bea ebben a dalban nemcsak énekel, hanem kiált, és ez a kiáltás az önkifejezés legőszintébb formája.
A „Tiszából a Dunába, anyád valagába” sor nem azért van a dalban, mert nem lehetne mást írni helyette. Azért van ott, mert így beszél a megtaposott lélek. Ez a dalszöveg irodalmi alkotás, és Palya Bea előadásában válik művészivé. Humorral, haraggal, szomorúsággal van teli, és abból is érzelmeket vált ki, aki mindezt csak hallgatja.
Palya Bea mer, és ettől művész. Miközben sokakat megbotránkoztat, sokakat felszabadít. A dal nem való mindenkinek, de mindenkihez szól. Ideje meghallgatni, és nemcsak a fülünkkel, hanem a lelkünkkel is.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva. Kövess minket a Google Hírekben is, hogy megkapd a legfrissebb tartalmainkat!