Megindultak a találgatások és az elemzések a pénteki, botrányba fulladt Donald Trump amerikai elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közötti találkozó után. Ugyanis ha valakinek eddig nem volt nyilvánvaló, most végleg bebizonyosodott: Trump egy olyan békére akarja kényszeríteni Ukrajnát, amelynek csak két nyertese lesz: Amerika és Oroszország. Sőt ezt az amerikai elnök lényegében ki is mondta a találkozón, kamerák előtt.
Vagyis a Trump vezette Egyesült Államok éppen szakít a második világháború óta kialakult világrenddel, amelyben Amerika nem csupán a saját határait védte és a saját gazdasági, politikai érdekeit képviselte, hanem az egész szabad világ vezetőjeként védelmezte a demokratikus, piacpárti országokat az agresszív hatalmaktól. Ugyanis azzal, hogy az USA nem védelmezi többé Ukrajnát, valójában az egész Európának és NATO-szövetségeseinek fordít hátat, akik szerint az orosz terjeszkedést meg kell állítani. Ha ugyanis Oroszország eltiporja Ukrajnát, Amerika pedig lemond Európáról, akkor többé egyetlen európai ország sem lesz biztonságban a birodalmat építő Putyintól.
A Trump-doktrína
Trump azonban úgy gondolja, hogy az Egyesült Államoknak egyáltalán nem érdeke megvédeni sem Ukrajnát, sem Európát. Az amerikai katonai jelenlét és fegyverszállítások nagyon sokba kerülnek az amerikai költségvetésnek, miközben az európai országok spórolhatnak a katonai kiadásokon, és lefölözik a Pax Americana hasznát. A Trump-doktrína alapján azonban az USA a jövőben kizárólag akkor avatkozna be katonailag bárhol a világban, ha a saját gazdasági és politikai érdekei úgy kívánják. Erről szól a ritkaföldfém-megállapodás, illetve Ukrajna amerikai gazdasági gyarmatosításának erőltetése, mint a béke feltétele Trump szemében.
Csakhogy Trump érvelése csak első hallásra állja meg a helyét, történelmi és reálpolitikai kontextusban teljesen elvérzik.
Az Egyesült Államok ugyanis éppen a második világháborúhoz vezető események tapasztalatai alapján vált a szabad világ vezetőjévé, és többek között Európa védelmezőjévé 1945 után. Éppen az vezetett a világháborúhoz, hogy az Egyesült Államok kivonta magát a nemzetközi politikából, nem volt hajlandó akár fegyveresen is megvédeni az első világháború után létrejött nemzetközi rendet, amelyben nem lehet csak úgy lerohanni más országokat. Azzal, hogy az USA bezárkózott, felemelkedett Németország és Japán, amelyek 1941-ben már közvetlen fenyegetést jelentettek Amerikának.
Pearl Harbor tanulsága
Ha Trump azt képzeli, hogy a világ csendben végignézi, ahogy Amerika és Oroszország felosztja Európát és a világot a saját befolyási övezeteire, akkor nagyobbat nem is tévedhet. Egyrészt Oroszország étvágyát Ukrajna bekebelezése nem fogja megállítani. Hiába rendelkezik Putyin országa szinte végtelen természeti és emberi erőforrásokkal, belső gazdasági és politikai gyengeségei miatt nem állhat le a terjeszkedéssel a vezető elit. Birodalmi álmok híján senki sem akarja elfogadni a hatalmukat. Az USA pedig nem kerülheti el a konfliktust az agresszív nagyhatalmakkal, mert előbb-utóbb támadás fogja érni (lásd Pearl Harbor esetét).
A másik hiba Kína kérdése. Európa ugyanis nem tehet mást, mint hogy az USA és Oroszország szövetségével szemben Kína szövetségét fogja keresni, amely ellen Trump kereskedelmi háborút hirdetett. És bár Kína nagyban támogatja az oroszok háborús törekvéseit, ez a barátság csak addig tarthat, amíg Putyin rá van szorulva a kínai segítségre. Utána az erősödő távol-keleti nagyhatalom is az orosz birodalmi törekvések útjába kerülhet. Ha az európai és kínai technológia, erőforrások összefognak, annak bizony egy Amerikánál is erősebb, globális hatalom lehet az eredménye.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!