Az öblítős és húspultos cikkünk után újabb olvasónk jelentkezett, aki évekig dolgozott egy nagy élelmiszerlánc boltjában. Azt mesélte el, hogy mi történik valójában a lejárt termékekkel, és miért nem mindig az történik, amit a vásárlók gondolnának.
Leírom, mit teszünk boltosként a lejárt termékekkel: nem fogtok örülni – olvasónk levele
„Amikor valaki bemegy egy boltba, és látja a friss árukat, azt hiszi, hogy minden pontosan aznap vagy előző nap érkezett. Leírom, mit teszünk boltosként a lejárt termékekkel: nem fogtok örülni.
A kenyerekkel például az volt az egyik bevett szokás, hogy ami előző napról megmaradt, azt nem dobtuk ki, hanem összekevertük a friss pékáruval. A régebbi zsemlék mentek alulra, a frissek pedig felülre. A vásárló megfogja, kicsit megnyomkodja, érzi, hogy puha, és már viszi is. Aki az aljáról vesz, annak pechje van.
A húsoknál sem volt jobb a helyzet. A körömkefe használata új értelmet nyert. Azzal kellett sikálnunk a nyálkát a krinolinok felszínéről. A darált hús esetében mindent beledaráltunk, azt is, ami aznap lejárt. Mikor került rá a lejáratot jelző címke? Aznap, vagyis amikor már a darálás előtti termék lejárt. Ezzel hosszabbítottuk az élettartamát.
A tejtermékeknél a trükk az volt, hogy a dátumot figyelve azokat a joghurtokat, amik már csak pár napig voltak jók, előre raktuk a polcokon. Amit nem vittek el időben, azt visszavittük a raktárba, és ha nem volt látható romlás, mehetett az áruház salátáiba, amit szintén hátul kevertünk.
A kissé penészes zöldségeket megpucoltuk, és eladtuk feldolgozott formában, a már említett, előre csomagolt salátaként. Ha a felvágott kezdett színt váltani, egy kis nedves ronggyal áttöröltük, hogy frissebbnek tűnjön.
Évekig csináltam ezt a „munkát” a lejárt termékekkel, és egy dolgot megtanultam: csak lezárt csomagolású terméket veszek, a boltban készítettet soha. Az üzletekben semmi sem az, aminek látszik.”
Unod a politikát? Főzz valami finomat, olcsón az EllenLábassal!