Olvasónk az egészségüggyel kapcsolatban írt szerkesztőségünknek egy történetet, amit a közelmúltban élt át egy kórházban. Íme a levele:
„A minap meglátogattuk egy rokonunkat, aki épp az utolsó napját töltötte egy vidéki kórház osztályán. Azért mentünk, hogy segítsünk összecsomagolni, és hazavigyük autóval. Ahogy a holmijait pakoltuk – ruhák, könyvek, néhány ételmaradék –, rábukkantunk pár szalámira is, amiket a hozzátartozók vittek be neki korábban. Mivel ezek nem voltak hűtve, a rokonunk megjegyezte, hogy ki fogja dobni őket.
Ekkor azonban megszólalt a szobatársa, egy jól szituált, kulturált hölgy, aki még napokig az osztályon marad. Félénken megkérdezte, nem adnánk-e neki a szalámikat, ha már úgyis kidobnánk őket. A rokonunk aggódva mondta, hogy a szalámik már nincsenek a legjobb állapotban. A nő azonban csak legyintett: „Nem baj, én már nagyon éhes vagyok. Jó lesz az nekem.”
A hölgy elmondta, hogy nincs senkije, aki ételt hozhatna neki. Bár a kórházi büféig le tudna menni, az már bezárt, mert nem volt nyereséges. Még a kávéautomatát is elvitte az egykori üzemeltető. A kórházi koszt alig elég arra, hogy az ember kibírja a napot, és a bolthoz már nem merne átmenni.
Ezt hallva felajánlottuk, hogy mielőtt elvisszük a rokonunkat, hozunk neki mindent a boltból, amire szüksége van. Hálásan megköszönte, de a helyzet szívszorító volt. Egy olyan országban, ahol milliárdokat költenek stadionokra és látványberuházásokra, kórházi betegeket hagynak éhezni.
Az emberek egymás segítségére szorulnak még olyan alapvető dolgokban is, mint az étkezés. A hölgy sorsa egy a sok közül, és nem lenne szabad, hogy ilyen helyzetek megtörténjenek. Régebben legalább büfé volt, vagy mód arra, hogy pénzért hozzájussunk a kórházban egészséges ételekhez. Nonszensz, ami itt megy.”
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva. Unod a politikát? Főzz valami finomat, olcsón az EllenLábassal!