Harka Sára, fiatal író és költő, bravúros nyelvi paródiát alkotott, amely a magyar nyelvet és az osztrák-német fordulatokat ötvözve mutat be egy hétköznapi beszélgetést osztrák stílusban. Ilyen lenne, ha az osztrákok magyarul beszélnének.
A humoros és abszurd párbeszédek sorra veszik az osztrák társalgások kulcselemeit, mindezt magyar szavakba öntve, szándékosan túlzó tükörfordításban. Az eredmény egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, hiszen rávilágít a nyelvi sajátosságok és kulturális szokások mélyebb rétegeire.
Íme a szöveg:
HA AZ OSZTRÁKOK MAGYARUL BESZÉLNÉNEK
A Fiatalemberek a Munkahely Ebédlőjében futottak össze.
– Szervusz, Jürgen! Hogy megy?
– Szervusz, Klaus! Ez megy.
– Ülsz te ide az Asztalomhoz?
– Ja, sok Köszönet! Evésidő!
– Evésidő!
– Ez a Hús nagyon finom, vagy?
– A Krumpli is finom, vagy?
– Pontos.
– Nézz egyszer, az én főnöknőm, Asszony Müller jön itt – szólt Klaus.
– Üdvözölje Istent, Asszony Müller! – köszönt Jürgen.
– Üdvözölje Istent, Urak. Evésidő! – mondta Asszony Müller.
– Evésidő!
– Evésidő! – válaszolták a Fiatalemberek.
– Hogy megy ez Önnek? – kérdezte Klaus.
– Ez megy nekem jól. Reggel megyünk mi az én Férfimmel a mi Lányunkat meglátogatni. A Lányunk kapott egy Babát. Ez tényleg izgalmas, vagy?
– Boah! Ez örömet csinál nekem nagyon! Minden Jó!
– Minden Jó! – mondta Jürgen is.
– Sok Köszönet! – válaszolta Asszony Müller.
A Takarító elsétált mellettük:
– Evésidő! – szólt nekik.
– Evésidő!
– Evésidő!
– Evésidő! – visszahangozták hárman.
– Későbbig! – köszönt el Asszony Müller.
– Későbbig! – válaszolták a Fiatalemberek.
Ők folytatták az evést.
– Hogy van a te Nőd? – kérdezte Klaus Jürgent.
– Oida! Az ő Háta megint fájást csinál.
– Kár! Az nem Cukornyalogatás.
– Ja! Az Élet nem Pónifarm.
– Pontos.
Miután ők megbirtokolták a Déliételt, Klaus megkérdezte Jürgent:
– Szeretnél te megint együtt Déliételt megbirtokolni, vagy?
– Mikor?
– Reggel.
– Reggel hánykor?
– Reggel délben? Vagy Reggel tizenhárom órakor?
– Reggel délben jó lesz. Na, akkor. Szép Nap még!
– Szép Nap még! Reggelig!
– Reggelig!
Ők felálltak, és új Társaság ült le a Déliételeikkel az Asztalhoz.
– Evésidő! – mondták nekik.
– Evésidő! – válaszolták azok mindnyájan.
A paródia nemcsak humoros olvasmány, hanem egy nyelvészeti tanulmány is lehetne arról, hogyan formálják a kulturális szokások a nyelvet. Harka Sára műve ékes példája annak, hogy a nyelvvel játszani nemcsak szórakoztató, hanem mélyebb megértéshez is vezethet. Lackfi János költő is idézte a szöveget szerzői oldalán.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva. Unod a politikát? Főzz valami finomat, olcsón az EllenLábassal!