Magyarországon nincs halloween. A játék és a vidámság „gonosz” ünnepnek számít, a gyermekeknek meg kell hajolniuk az előző generációk „erkölcsös” elvárásai előtt. Ilyen példát láthatunk a mellékelt posztban, amely büszkén mutatja be, hogyan térdepelnek a kicsi gyerekek egy temető hideg kövére borulva, mert „nálunk imádsággal emlékezünk elhunyt szeretteinkre.”
A posztoló így ír:
„Nálunk nincs halloweeni buli a gyerekekkel. Nálunk imádsággal emlékezünk elhunyt szeretteinkre. Anyai nagymamám sírjánál imádkoznak a dédunokái. Kicsi lányom, bátyám kislánya és kisfia. Anyai nagymamám tanított meg egészen kicsi gyermekkoromban rózsafüzért imádkozni. Biztosan mosolyog örömében onnan fentről. Nem keveset adott át számunkra.”
De vajon mennyit is adtak át? Tényleg a hit, a családi kötelék vagy a tisztelet az, amit ilyen módon kell megtanítani a gyerekeknek? Valóban az a helyes, hogy egy őszi, hideg napon a temetőben térdepeltetjük a kicsiket, miközben ők nem is értik, miért kell ott lenniük, miért kell imádkozniuk? És vajon tényleg szükség van erre a fajta „tiszteletadásra”, vagy ez csak egy színjáték, amivel a felnőttek saját hitvallásukat akarják ráerőltetni a következő generációra?
Magyarországon nincs halloween, pedig az egy ártalmatlan, játékos ünnep, ahol a gyerekek beöltözhetnek, cukorkákat gyűjthetnek, nevethetnek, és valóban önfeledten játszhatnak. Ehelyett az a helyes, ha imádkozunk, térdelünk, komolyan viselkedünk – és ezt a gyerekeknek is meg kell tanulniuk?
Milyen képmutatás ez? Az életet, a gyermeki játékot és örömöt feláldozni a „megfelelő” szokások oltárán. Vajon tényleg ez az, amit elhunyt szeretteink szeretnének látni? Vajon boldogok attól, hogy unokáik nem szaladgálnak mosolyogva, hanem szertartásosan térdelnek a hideg földön? Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi az igazán emberi, mi az igazán szeretetteljes.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva. Unod a politikát? Főzz valamit az EllenLábassal!