Egy postás a Postások Facebook-csoportjában osztotta meg véleményét a munkakörülményekről, amely rávilágít a dolgozók növekvő elégedetlenségére. Az anonim bejegyzés komoly kritikát fogalmaz meg a vezetőséggel és a szakszervezetekkel szemben, amelyek szerinte cserbenhagyják a munkavállalókat.
A dolgozó szerint a munkavállalók fizetésemelése és a munkafeltételek javítására irányuló intézkedések csak látszatintézkedések, amelyek nem tükrözik a valós szükségleteket. Személyes tapasztalata alapján úgy véli, hogy a szakszervezetek nem a dolgozók érdekeit képviselik, hanem inkább a vezetőséggel együttműködve a saját hasznukat helyezik előtérbe. „Ez a pénz, amit kapunk, mire elég?” – teszi fel a kérdést a dolgozó, aki szerint a béremelés gyakorlatilag értéktelen.
A bejegyzésben kifejezett düh és csalódottság jól mutatja a dolgozók közötti feszültséget, különösen azokban az esetekben, amikor egyes kollégák nem mernek kiállni a jogaikért. A dolgozó szerint az egység kulcsfontosságú lenne a helyzet megoldásához, de a jelenlegi állapotok mellett a szakszervezet szerepe gyengült. Szerinte a vezetőség és a szakszervezetek közös érdekeltségben dolgoznak, és nem törődnek a munkavállalók valós helyzetével.
A poszt szerzője azt is hangsúlyozza, hogy a dolgozók egészsége a legfontosabb, és óvatosságra inti kollégáit, mivel szerinte a postai dolgozók kizsigerelésének célja, hogy a vezetőség számára biztosítsanak kényelmes karácsonyt. „Kihajtják a belünket azért, hogy nekik jó karácsonyuk legyen.”
A postás teljes véleménye:
„Sziasztok! Régen írtam komolyabb írást, most szakítok rá időt. A profil ugyan új (megvan a régi is), de minden a régi, ígérem. Hagytam kis időt, hogy mindenki magához térjen az „örömtől”, amit e számok mutattak. De mit is mutattak a számok? Azt, hogy le vagyunk szarva, dolgozz, csinálj plusz melót a Dunavirág utcai rabszolgatartó intézményben, a mi nagyrabecsült főnökünk és talpnyalói meg híznak, mind a zsebük, mind a fejük. Ezt a szart, amit a szakszervezetekkel karöltve nyomnak le a torkunkon, ezt merik fizetésemelésnek csúfolni. Vajon, amikor ezt a vezetők és a szakszervezetek aláírták, ki élvezett el előbb? De most komolyan, hogy zajlott ez? A vezetőség azt mondta, itt van két rántott hús meg a tervezet. Erre a szakszervezetek tagjai: hú, de finom, sült krumpli nincs? Aláírják, ha lesz ketchup – és lett.
Ez a pénz, amit kapunk, mire elég? Ki az a zseni, aki kiszámolta? Mennyi jutalom lett neki ezért elutalva? Szakszervezetek vezetői mennyi jutalmat kapnak, mert elfogadták ezt a szemetet? Lehet itt hisztizni, tisztelt szakszervezetek, de a pofámról lesülne a bőr, ha ezt én aláírtam volna.
Nektek közösen a Dunavirág utcai rabszolgatartó földesurakkal karöltve nemcsak hogy nem sül le, de egyenesen büszkék is vagytok erre a gyalázatra. Sajnos, amíg vannak olyan kollégák, akik nem mernek semmit tenni, addig a többi, akik tennének, azok miattuk szívnak.
Pedig az egység nagy hatalom lenne, na meg egy olyan szakszervezet, aki nem ezeknek a tenyeréből eszik. Van sok olyan kolléga, akit nem lehet megvenni, azok közül kellene valaki! Én azért nem lennék jó, mert rájuk borítanám az asztalt, ezek nem nagy szavak, aki ismer, tudja, hogy meg is tenném! És még valami: így kib…ni az 1., 2., 12. kerületek kézbesítő kollégáival, aki ezt kitalálta, az milyen alapon meri felvenni a fizetését? Mert ez minden, csak nem éppelméjű döntés volt! Kitartás nekik külön! Mindenkinek kitartást kívánok, legyen az kézbesítő, ablakos, csomagos, simázó, vigyázzatok magatokra. Tudjátok, az egészség mindennél fontosabb. Ezek a Dunavirág utcai rabszolgatartó intézményben úgyis kihajtatják a belünket azért, hogy nekik jó karácsonyuk legyen. Sziasztok, ha valamit elírtam, nem helyesen írtam, bocsánat” – zárja sorait az elégedetlen postás.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva.