Egyre többször látjuk a Facebook-profilokon a végzettség résznél a pátoszos megjelölést: „Az élet iskolája, ahol Isten a tanár”. Sokan így szeretnék jelezni, hogy nem rendelkeznek formális végzettséggel, de az élet megtanította őket a legfontosabb dolgokra.
Az alapgondolat persze szép és megérthető, de vajon valóban jó irányba mutat ez az üzenet? Valóban ennyire elértéktelenítjük az iskolai végzettséget, a diplomát, a tudományos fokozatot, miközben valami sokkal egyszerűbb dologgal „dicsekszünk”?
Az elmúlt években egyre gyakoribb lett a jelenség, hogy mások arra buzdítanak, ne hencegjünk a végzettségünkkel. Legyünk „szerények” és ne hozzuk fel, hogy milyen iskolákat végeztünk. Itt fontos megjegyezni, hogy bizonyos dolgokkal valóban nem illik hencegni, mint például azzal, hogy valaki milyen gazdagságot örökölt, hiszen az nem az ő érdeme. Ugyanígy a külsőnkkel sem szokás dicsekedni, hiszen az genetikai lottó kérdése. De az iskolai végzettség? Az nem ajándék, hanem kemény munka eredménye.
Nem az Élet Iskolája tanította Fleminget, aki felfedezte a penicillint
Nézzünk csak néhány példát. Gondoljunk bele, mennyi erőfeszítést igényel egy mérnöki diploma megszerzése. Évekig tartó tanulás, vizsgák, kutatás, projektek – ez mind nem kevés áldozatot kíván. Aki képes elvégezni egy ilyen képzést, miért ne lehetne erre büszke? Ugyanez érvényes az orvosokra, jogászokra, vagy éppen a tanárokra is, akik szintén rengeteg munkát fektetnek abba, hogy a társadalom értékes tagjaivá váljanak. Ha valaki ezt eléri, igenis büszke lehet rá, hiszen egy olyan tudás birtokában van, ami nemcsak a saját, hanem a közössége javára is válik.
Vegyük például Albert Einstein esetét. Einstein a formális oktatási rendszerben való részvétel és a komoly tudományos munka eredményeként vált a világ egyik legnagyobb elméjévé. Ha Einstein csak az „élet iskolájára” hagyatkozott volna, a relativitáselmélet talán sosem születik meg. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki elvégez egy iskolát, Einsteinné válik, de az is biztos, hogy egy diploma, vagy egy doktori fokozat mögött mérhető, megszerzett tudás áll, ami vitathatatlanul értékes.
Az „élet iskolája” azt sugallja, hogy nincs szükségünk intézményesített oktatásra, mert a valós tapasztalatok mindent megtanítanak. Természetesen fontosak az élet tapasztalatai, hiszen rengeteget lehet tanulni a mindennapokból, problémákból, kudarcokból. Azonban ez nem pótolhatja a szakmai tudást, amit az iskolákban lehet elsajátítani. Egy olyan társadalomban, ahol az oktatás értékét leértékeljük, komoly visszalépést tapasztalhatunk: nem lesz elég orvos, mérnök, tanár, akik szakértelmükkel fenntartják az egész rendszert.
Ráadásul az „élet iskolájával” való hencegés sokszor kirekesztő üzenetet hordoz azokkal szemben, akik igenis sokat tettek a végzettségükért.
Ezért, amikor valaki azzal jön, hogy „ne hencegj a végzettségeddel”, tedd fel a kérdést: miért ne? Az oktatásra való büszkeség nem az arrogancia jele, hanem az elért sikereké. A tudás ugyanis nem jön magától, azt meg kell szerezni, és ha valaki képes erre, annak igenis joga van büszkének lenni rá.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva.