A képviselő a mai írásban folytatja a Diákhitel Központ szerződéseinek vizsgálatát, amely során komolyabb kérdések merültek fel, mint a korábbi esetekben. Szúrópróbaszerűen átnézett dokumentumok alapján nem valószínű, hogy Magyar Péter csak Rogán utasítására kötött volna túlárazott és/vagy felesleges szerződéseket. A vizsgált szerződések többsége átláthatatlanul magas összegekről szól, olyan cégekkel, amelyek szakmai háttere megkérdőjelezhető.
Hadházy Ákos bejegyzése:
„Szerdán írtam a Diákhitel Központ propagandaszerződéseinek ügyéről. Ez nem volt annyira nehéz téma, hiszen Magyar Péter maga beszélt arról, hogy azokra a túlárazott és felesleges szerződésekre Rogánék utasították.
A mai írásban nehezebb kérdésekről lesz szó. Összefoglalva: a szúrópróbaszerűen megnézett dokumentumok alapján nem tűnik valószínűnek, hogy Magyar Péter csak Rogán utasítására írt alá felesleges és/vagy túlárazott szerződéseket olyan cégekkel, amelyekről nem sikerült megmagyarázni, miért őket hívták meg a munkára.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez politikailag kényes kérdés, ezért a vizsgált szerződések többségéről és az „eredménytermékek” egy jelentős részéről készült fotókat elérhetővé teszem. Mivel a téma fontos és érzékeny, igyekeztem nagyon részletesen írni arról, amit tudni lehet (és arról is, amire eddig nem kaptam választ).
Ez sajnos túl hosszú egy Facebook poszthoz, ezért a weboldalamon lesz elérhető a teljes írás a részletekkel (link a poszt végén) , így könnyebben olvasható, onnan pedig maguk a kifotózott részletek is elérhetőek. Ide csak a lényegi megállapításokat teszem.
Először is a problémák:
1) Ezek a tanácsadói és különféle tanulmányok írásáról szóló szerződések meggyőződésem szerint rendkívül túlárazottnak, de ami nagyobb baj, hogy feleslegesnek is tűnnek. Tudni érdemes, hogy a „tanulmányozás” rendkívül gyakori elkövetési mód, hiszen viszonylag rizikómentesen, nehezen ellenőrizhetően lehet pénzeket kiutalni. Egy „tanulmány” hasznossága és értéke ugyanis szubjektív megítélésű lehet. A honlapra tett írásban példákat hozok erre, illetve Önök is átbogarászhatnak néhány kifotózott “tanulmányt”.
2) Az általam látott megbízások egyik jellemzője, hogy a megbízott cégek profiljából, előéletéből nem érthető, miért pont ők kapták a megbízásokat, korábban semmilyen témába vágó teljesítményük, sőt, komolyabb bevételük nem volt. Ezekben az esetekben mindig felmerülhet valamiféle személyes ismeretség vagy politikai kötődés. Volt pl olyan -nettó 14 millióért- megbízott mélyenszántó “tanulmányozó”cég is, amelyik amúgy sima online marketinggel foglalkozik, a tulajdonosa pedig most a Tisza Párt online marketingjét egyengeti.
3) A szerződések többsége kevéssel 15 millió alatti összegről szól. Tudni kell, hogy ez egy olyan értékhatár, ami alatt nem kell közbeszerzést kiírni. Ennek ellenére jelentős összegekről van szó, amelyek a nagy inflációs krízis előtt még komolyabb pénzt jelentettek, illetve több szerződésnél egészen objektíven kijelenthető, hogy többszörös túlárazásról volt.
4) A szúrópróbaszerűen megnézett szerződések többségére igaz az is, hogy decemberben írták alá, általában nagyon rövid határidőkkel. Előfordult például, hogy Magyar Péter december 3-án aláírta a szerződést, de az online „közvélemény-kutatásnak” december 6-ra készen kellett lennie. Ez akkor szokott történni, amikor a cél nem a felelős gazdálkodás, hanem az év végén megmaradt pénz elköltése.”
A teljes bejegyzés itt olvasható:
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!