Lánczos Vera a közösségi oldalán fejtette ki, mit gondol arról, amikor Magyar Péter hívei kérdés nélkül elfogadják a DK gyalázását, de felháborodnak, amikor megvédi magát az ekézett párt.
Lánczos Vera bejegyzése:
„Azt tapasztalom hogya míg az MP rajongói közé besoroltak, a legtermészetesebbnek veszik MP DK elleni uszításait és rágalmait, némely továbbra is a DK szavazóként megnyilvánulónak is az a javaslata, hogy a DK ne reagáljon harciasan MP rágalmaira, mert hátha ez többet árt, mint használ. Ők nyilván a lincshangulatból indulnak ki, amit az ellenzéki térfélen tapasztalnak az MP hívektől, és mindazoktól is, akiknél a GyF fóbia eddig is működött, de most felbátorítva érzik magukat, hogy ennek egyre durvábban adjanak hangot.
Csakhogy Orbánnal szemben sem hozott eredményt az a politika, hogy ha alkalmazkodunk, nem ugrunk a hazugságokra, inkább úgy teszünk, hogy ne adjunk okot neki, akkor majd leszokik róla, vagy az emberek mellénk állnak, mert értékelik a nagyvonalúságot meg az igazságot. Ellenkezőleg történt, beépült a fejükbe minden hazug vád és rágalom.
Ez a konfliktuskerülő hozzáállás, amit egyesek most a DK-tól is elvárnának, a fideszes politikai kultúrában a gyengeség jele. MP ebben a kultúrában szocializálódott, és mivel a magyar társadalom alapvetően konfliktuskerülő, az erőpolitika mindig diadalmaskodhatott. Az agresszív szélső jobboldal ezt alkalmazza most az egész világon, amihez az informáci terjedésének robbánásszerű változásai különösen jó feltételeket teremtettek.
Az emberek az erőhöz húznak. Nem gondolkodnak el logikusan a történéseken. Nem zavarják őket morális fenntartások, elveik vagy csak a hazugság elutaításának elemi elvárása. Különösen érvényes ez Magyarországon.
Most, hogy nem a szokásos reakciót látják a DK-tól, tehát a konfliktust tapasztalnak, frusztrálódnak, és azt követelik, hogy a „békesség kedvéért” a DK hagyja abba a védekezést. Az áldozathibáztatást választják, ami tulajdonképpen az erőnek való behódolás.
MP hívei droidokként követik az uszítást, ők is az erőpolitika rabjai, ha felismerik ezt, ha nem.
Ők is frusztráltak amiatt, hogy a szerintük legyőzött miért nem ismeri a „törvényt”, hogy a kisebbségbe szorultnak, innentől kezdve nincsenek jogai, igazsága, méltósága.
Magyarországon nincs olyan sajtótermék vagy sajtómunkás, aki feszegetné lényegét tekintve ezt a jelenséget. Miért természetes ez? Mi következik egy olyan ország demokrácia-felfogására nézve, ahol ilyen hangulat alakulhat ki egy önkényuralmi rendszerben az ellenzéki térfélen, egy olyan párttal szemben, amely sok szavazót vesztett, de még bőven a parlamenti küszöb felett van? Nem volt anyagyilkos, nem volt betörő, nem evett embert a főtéren, nem ver szemmel senkit, csak vereséget szenvedett egy választáson. Jóllehet vereséget szenvedett az a világkép, amit képvisel, de az a világkép ettől függetlenül tisztességes.
Nos az én válaszom erre a kérdésre az, hogy Magyarország a demokrácia- illiberális demokrácia skálán jócskán eltolodott illiberális irányba az ellenzéki térfelet is beleértve. Ahol már egykor volt szabadelvűeknek is természetes a primér hazugságok alkalmazása politikai céljaik eléréséhez, mert a cél ezt az eszközt szentesíti, az Orbán győzelmét fémjelzi a magyar közgondolkodásban. Ha már az elkenzéki térfél többsége is az erőpolitikában hisz a konszenzuális demokrácia helyett, ha a mindenkit megillető demokratikus jogok elvitatása a természetes, akkor Magyarország elesett, kiiratkozott az európai demokráciák közösségéből.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva.