Dobrev Klára, a DK EP-képviselője büszke magyarként köszöntötte az olimpiai sportolóinkat a közösségi oldalán.
„Fociban az Eb és a vb érdekesebb meccseibe belenézek. A vízilabda persze örök szerelem, arra mindig jobban figyelek. Anna lányom évekig szinkronúszott, még engem is beiratott egy „bírói továbbképzésre”, ezért a nagyobb versenyeket néha együtt nézzük végig. De ennyi, a hétköznapokban szinte alig beszélünk a versenysportról, és nálunk nem a Nemzeti Sporttal indul a reggel.
De az olimpiai két és fél hete átalakította a mi életünket is. A kajak-kenu és úszás döntők alatt legalább háromszor ment el a hangom a tévé előtti szurkolástól. Taekwondót valószínűleg először néztem, és a végén Marci föl-alá rohant a lakásban, „Ria-ria-Hungária” zengett este 10-kor.
Imádtam az apró kis történeteket: a magyar nyíltvízi úszókét, Rasovszky Kristófét és Betlehem Dávidét, ahogy a célbeérkezés után egymás nyakába borultak, a török sportlövő meseszerű ezüstérmét, a kínai tornászlányról “éremharapás” közben született édes felvételeket, az olasz magasugróét, aki zászlóvivőként a Szajnába ejtette a jegygyűrűjét még a megnyitó ünnepségen.
Ezek a történetek, az olimpia engem feltöltött hittel, hogy az embernek igenis van egy jó oldala. És most, 2024-ben erre nagy-nagy szükségünk volt.
Nem lett béke Ukrajnában, nem csökkent a feszültség a Közel-Keleten. Nem lett békésebb az amerikai elnökválasztási kampány, nem oldottuk meg együtt a klímaváltozás vagy a mesterséges intelligencia kihívásait, de együtt voltunk: a pakisztáni gerelyhajító, az amerikai elit egyetemen tanuló futó, az országának először érmet szerző Saint Lucia-i sprinter vagy a mi Spanyolországban felnövő friss olimpiai bajnokunk, Márton Viviana.
Erről szól az olimpia több ezer éve. És ha ezt meg tudjuk szervezni 4 évente, akkor azt érzem, hogy nincs veszve minden. Embernek lenni jó.
De emellett az olimpia azt is megmutatja, hogy milyen jó büszke magyarnak lenni. Minden magyar sportolóra és nem csak az érmeseinkre. A vízből szomorúan kijövő pólósaink nem szórtak szitkokat a horvátokra és az amerikaiakra. A mérkőzések után a kézfogás, a másik tisztelete felemelő volt. Nem attól nagyok, hogy kígyót-békát kiabálnak a többi nemzetre, hanem a saját teljesítményüktől.
Büszke magyar vagyok, és szeretném, ha ez a büszkeség, a mások iránti tisztelet visszaköltözne az olimpián kívüli hétköznapjainkba is.
Köszönöm az élményt az érmeseknek, és legalább annyira köszönöm azoknak is, akik most nem szereztek érmet, de egy pár napra sok millió magyarnak erőt adtak! Érdemes jobb embernek lenni, érdemes egy jobb országért küzdeni” – zárja sorait Dobrev Klára.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva.