Korábban az Ellenszél megosztotta Ilona történetét. Ő volt az a hölgy, aki elkeseredésében nyílt levelet írt nekünk. Többen is reagáltak rá. Elkeseredett levél érkezett az e-mail postaládánkba Anikótól, a 68 éves nyugdíjastól, aki borzalmas helyzetbe került.
Kedves Olvasók! Olvastam Ilona történetét. Ha megengedik, megosztanám az enyémet is. Előre szólok, hogy nem egy szép történet.
Engedjék meg, hogy bemutatkozzam. 68 éves, középfokú végzettséggel rendelkező nő vagyok, aki az utóbbi években a magyar egészségügyi és szociális ellátórendszer tehetetlensége miatt egyre nagyobb bajba került. Hosszú évtizedeken át dolgoztam becsülettel egy állami cégnek, de most, amikor igazán szükségem lenne a segítségre, úgy érzem, cserbenhagyott az állam.
Nyugdíjam mindössze 80 ezer forint, ami a jelenlegi megélhetési költségek mellett szinte semmire sem elég. Évek óta küzdök súlyos egészségügyi problémákkal: térdprotézisem van, szív- és vesebetegséggel is küszködöm. Az orvosok által felírt gyógyszereket képtelen vagyok kiváltani, mert egyszerűen nem telik rájuk. Az állapotom egyre csak romlik, és úgy érzem, egyre közelebb kerülök ahhoz a ponthoz, amikor már nincs visszaút.
Korábban már kértem segítséget az önkormányzattól is. 5 ezer forintos gyógyszertámogatást kaptam, ami szinte semmire sem elég, hiszen egy hónapra szükséges gyógyszereim ennél jóval többe kerülnek. Így hát választanom kell, hogy a gyógyulásomra költök-e, vagy az alapvető megélhetésre, mint például élelmiszerre és közüzemi számlákra.
Az elkeseredett levél egy folyamat végterméke: az internetről is lemondana Anikó
A helyzet odáig fajult, hogy komolyan fontolgatom az internet szolgáltatás lemondását is, mert már nem engedhetem meg magamnak azt sem. Pedig az internet számomra az egyetlen kapcsolatot jelenti a külvilággal, hiszen a mozgásom korlátozott, és így tudok csak tájékozódni a világról, illetve tartani a kapcsolatot a szeretteimmel. Azonban most úgy tűnik, hogy le kell mondanom róla.
Elkeseredettségem határtalan, és haragom is egyre nő a magyar kormány iránt, amely képtelen megfelelő gyógyszertámogatást biztosítani a rászorulóknak. Van egy kutyám, gyermekünk sosem született, özvegy vagyok. Az elmúlt évek során számtalanszor hallottam, hogy javítani fognak a helyzetünkön, de ezek az ígéretek mind üres szavak maradtak. A valóság az, hogy az állam cserben hagyott minket, idős, beteg embereket, és a haldoklás szélére taszított.
Nem kérek sokat, csak azt, hogy biztosítsanak nekem és sorstársaimnak méltó életkörülményeket. Azért dolgoztam évtizedeken át, hogy öregkoromra nyugodtan élhessek, ne pedig napi szinten kelljen a túlélésért küzdenem. Az állam feladata lenne gondoskodni rólunk, de úgy érzem, ez az alapvető kötelességük teljesen feledésbe merült.
Kérem, hallják meg ott a parlamentben a segélykiáltásomat, és tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a nyugdíjasok is méltósággal élhessenek. Az egészség nem luxus, hanem alapvető jog, és ennek biztosítása nem szabadna, hogy kérdés legyen.
Köszönettel, Anikó, egy elkeseredett nyugdíjas”
Kövesss minket a Facebookon is!