Méltóságteljes gesztust gyakorolt a DK. Archívumot neveztek el a párt néhai alapító tagjáról, Vitányi Iványról a parlamenti Képviselői Irodaházban.
„Már két és fél éve, hogy nincs köztünk a Demokratikus Koalíció alapító tagja, politikai harcostársunk, Vitányi Iván.
Közéleti és tudományos munkássága, valamint az 1956-os forradalomban vállalt bátor szerepvállalása előtt is tisztelgünk azzal, hogy ma megnyitottuk a róla elnevezett Vitány Iván Archívumot a parlamenti Képviselői Irodaházban.
A megnyitón beszédet mondott Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, és P. Szűcs Julianna, Vitány Iván özvegye is” – írja közleményében a DK.
Vitányi Iván életrajza
(Debrecen, 1925. július 3. – Budapest, 2021. szeptember 6.) magyar szociológus, esztéta, politikus, országgyűlési képviselő (1990–2014).
1943-ban és 1944-ben népzenét tanult és gyűjtött, a Muharay-együttes tagja is volt. 1944-ben a Magyar Diákok Szabadságfrontjának és a Görgey-zászlóaljnak tagja lett, emiatt a Gestapo letartóztatta, Sopronkőhidán bebörtönözték. Az egyik szomszédos cellában volt bebörtönözve Bajcsy-Zsilinszky Endre.
A második világháború befejezése után 1947-ig a Magyar Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttes titkára, illetve 1946-ban rövid ideig a Magyar Színjátszók Egyesületének titkára is volt. 1946 és 1949 között a Tánc- és Kórusművészeti Kollégium titkáraként, illetve 1947 és 1950 között a Magyar Táncszövetség vezetőségi tagjaként is dolgozott.
1949-ben kezdett oktatni a Színművészeti Főiskolán tánctörténetet, egészen 1952-ig. Eközben 1950 és 1957 között a Népművelési Minisztérium zenei főosztályának munkatársa is volt.
1953-ban a Nagy Imre-féle reformcsoport tagja lett, a Petőfi Kör üléseinek állandó résztvevője, illetve az 1956-os forradalom ideje alatt a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának tagja volt, emiatt elvesztette állását, esztergályostanuló lett.
1958-tól a Muzsika, majd 1964-től a Valóság című folyóirat munkatársa lett. 1972-ben a Népművelési Intézet igazgatójává nevezték ki, majd 1980-ban a Művelődéskutatási Intézet igazgatójává vált. 1986-tól az újonnan alakult Országos Közművelődési Központ főigazgatói tisztét töltötte be, 1992-ig.
1992-ben a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének munkatársa lett, majd egy időben[mikor?] az igazgatótanács elnöke is volt. 1975 és 1985 az MTA Szociológiai Bizottságában is dolgozott.
Több társadalmi, kulturális szervezetben vállalt szerepet (pl. Kárpátaljai Kör, Művelődési Egyesületek Szövetsége).
Politikai pályafutása
1988-ban az Új Márciusi Front egyik alapítója volt, majd 1989-ben a Magyar Szocialista Párt alapító tagja lett. Az alapítástól 1994-ig, majd 1998 és 2000 között az országos elnökségbe is beválasztották. 1990 és 1996 között az országos választmány elnöki tisztségét töltötte be. 2003-ban választották a párt művelődési tagozatának vezetőjévé. 1993 és 1995 között a Demokratikus Charta egyik szóvivője volt.
Az 1990-es országgyűlési választáson pártja országos listájáról szerzett mandátumot. 1994-ben Budapest 7. számú választókerületben (V–XIII. kerület) egyéni képviselői mandátumot szerzett. Ebben a ciklusban az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke volt. 1998-ban újra egyéni mandátummal jutott be az Országgyűlésbe. 1998 és 2000 között a párt frakcióvezető-helyettese volt. 2002-ben és 2006-ban pártja budapesti, 2010-ben pedig országos listájáról szerzett mandátumot. 2005 és 2006 között rövid ideig újra frakcióvezető-helyettes volt.
2010-ben csatlakozott a Gyurcsány Ferenc által életre hívott Demokratikus Koalíció platformhoz, melynek egyik alelnöke lett. Később a párttá alakult DK-ban az egyes számú párttagkönyvet kapta meg, és amelynek örökös tiszteletbeli elnöke lett.
Légy tájékozott, olvass tovább! Az Ellenszél további cikkeiért kattints ide!