Így ettünk a ’80-as években. Paradicsomleves betűtésztával, káposztás kocka, lekvárral töltött bukta nagyüzemben. Mindegyikre emlékszünk, ki így, ki úgy, valaki sehogy, mert még nem is élt. Most a kulisszák mögé pillantunk be egy videóval. Hogy készült mindez?
Amikor kicsi voltam, úgy hittem, hogy a menzás nénik a nagy kondérokban tárolt ételeket egy rejtélyes helyről hozzák. Olyan helyről, ahova rajtuk és egy mufurc szakácson kívül senki nem léphet be. A főszakács ott áll, és fűszerezi, kóstolgatja egy óriási fazékban az ételt, de végül sosem sikerül eltalálnia. Otthon mindig finomabb.
Szép is volt ezt gondolni, nem hittem volna, hogy egy kockás füzetbe leírt „recept” alapján lapátolják fehérruhás munkások a pörköltet. A kockára vágott „leveszöldséget” vagy a rizi-bizibe kerülő borsót, sárgarépát pedig egy nagy, ipari gép párolja késszé. Nincs egyéni mérlegelés, mindig pont ugyanaz kerül a tányérra. Ezért volt ugyanolyan minden alkalommal az adott fogás.
Persze azért voltak igazán jó menzás ételek is. Sokak emlékeznek a szenzációs lencsefőzelékre, amihez kérhettünk ecetet is, ha jó viszonyt ápoltunk a konyhásokkal. A meggymártásban a főtt húst sosem értettem, a nagymamám pirított darával készítette, számomra úgy volt az igazi. Ennek ellenére a szósz mennyei emlékeket idéz. A tejbegrízt sem felejtjük el egykönnyen, vagy a tejberizst kakaós cukorral.
Nem szaporítom tovább a szót, íme a videó:
Finom volt a menza is a ’80-as években, de mi ugyanilyen alapanyagokból, ízletesebben főzünk az EllenLábason. Látogasd meg Te is a csatornát ide kattintva! Ha inkább közéleti híreket olvasnál, kattints ide.