Csütörtök délután megtartották Vágó István nyilvános búcsúztatóját a tizenharmadik kerületi Szent István parkban. Az eseményt a családdal egyeztetve a Demokratikus Koalíció szervezte. Elsőként Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke beszélt Vágó Istvánról.
„Nem tudnánk egyszerű választ adni arra, ha megkérdeznék tőlünk, ki volt Vágó István”
– kezdte beszédét Gyurcsány Ferenc.
Úgy folytatta: lehetett rá televíziós személyiségként, zenészként, az amatőr és a hivatásos határán álló politikusként, gyógyszerészként, szabadelvű világutazóként és szkeptikusként hivatkozni. „Egy végtelenül tehetséges, sokszínű mosolyember volt, sokrétűen homogén” – folytatta. Vágót az tette szerinte homogénné, hogy szellemi, erkölcsi értelemben egyetlen egy elhajlása sem volt élete során.
Gyurcsány elmondása szerint „nem volt két Vágó István”. Szerinte a műsorvezető ugyanis magánviszonyaiban is épp olyan volt, amilyennek a képernyőről lehetett ismerni. Méltatta kíváncsiságát, szenvedélyességét és racionális szívembernek nevezte Vágót, aki mindig is büszke volt ateizmusára. Erről Gyurcsány azt mondta, ha a hitet valami olyannak az elfogadásának tartjuk, amit nem lehet logikával igazolni, akkor Vágó István valóban nem volt hívő, ennek ellenére mégis sok mindenben hitt:
az emberi méltóságban, a szabadságban, a racionalitás erejében, az emberben, és a jó és rossz közötti különbségben.
„Halálával elveszik egy szín, egy mosoly, egy gesztus és egy tekintet is” – mondta Gyurcsány Ferenc, majd felidézett egy személyes történetet is. Elmesélte, hogy Vágó nehezen hitte el neki, hogy politikai beszédeit csak vázlatpontokba szedve tervezi meg, azok nagy részét a színpadon improvizálja, ezért szónoklatai után többször elkérte a jegyzeteket.
„Most nincs, aki hazavigye a vázlatot, bár most nem is azt írtam, mert egy egész életet nem lehet vázlatosan megírni”
– zárta beszédét a DK elnöke.
Korábbi kollégái nevében Verebes István mondott beszédet
„Mindig ott volt a szája sarkában egy mosoly, ami nevetésre, mondhatni röhögésre készült” – mondta Verebes. Olyan embernek ismerte a „kvízmestert”, akinél biztos lehetett benne, hogy minden találkozásnál jól fogják érezni magukat, még akkor is, ha vitába keverednek.
Felidézte, hogy számos dolog volt, ami végtelenül idegesítette Vágót: például, ha vendégségeikor Verebes cigarettát kért Vágó feleségétől, ha náluk telefonált, vagy ha ott töltötte a mobilját. „Nagyon szerette viszont a bort, aminek én a bűzétől is rosszul vagyok” – folytatta Verebes, majd elmondta, emléke előtt tisztelegve borral búcsúzik barátjától. Beszéde végén beleszagolt a pohárba, majd „Borzalmas, egészségükre!” – felkiáltással belekortyolt.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!