A mai Magyarországon nem lehet csak úgy kérdésekkel provokálni. Még azt sem illik megkérdezni egy szakmai körben, hogy tetszik-e valami, aminek a szakmához közel kellene lennie. A Történelmiregény-írók Társasága egyesületében Várkonyi Tibor író megkérdezte, mi a véleménye a társaságnak az Aranybulláról. Nem kellett volna(?).
„NYILATKOZAT
A Történelmiregény-írók Társasága egyesületből a mai nappal kilépek, tekintettel arra, hogy az Aranybulla című filmmel kapcsolatban feltett ártatlan kérdésemet (miszerint az írótársaim mit gondolnak róla) tudatos provokációnak tekintették.
Köszönöm az együtt töltött hosszú éveket, a barátságokat, sok sikert Mátyás Kapa-nak az egyesület egyébként valóban kitűnő vezetőjének a további munkához. Sok sikert a Történelmiregény-írók Társasága (csoport) minden tagjának.
Ha ma Magyarországon a történelmi regényeket író saját egyesületi társaimtól sem kérdezhetem meg, hogy mi a véleményük erről a filmről, mert néhányan érintettek benne, így ez provokációnak minősül, akkor meg kell értenem, hogy számomra ez a közösség már nem élhető.
Kikérem magamnak ezt a bánásmódot, és javaslom az írótársaimnak, hogy nézzenek magukba, hogy miért hagyják, hogy ez így legyen, és miért csak magánlevelekben támogatnak, az egyesületi fórum előtt pedig miért hagynak magamra.
Természetesen nem fedem fel, kik azok, akik időről-időre támogatásukról biztosítottak.
Ugyanakkor felmerül a kérdés ezután, hogy az írótársak mostantól mit mernek leírni, azt hogyan írják, csak azért, hogy a hatalom vagy az egyesület ne támadja meg őket, mert az esetleg nem tetszik a fősodornak.
Kérem, hogy a sajtó ne keressen, mert bármennyire is megtisztelő az érdeklődésük, morális okokból, és az emberi kapcsolatok megóvása végett nem fogok nyilatkozni sem az egyesületről, sem a kilépés okairól.
Sok szerencsét, emberileg sokat veszítek ezzel, de az egyesület megszabadul így az utolsó figurától, aki kritikát mert megfogalmazni. Mindkettőnknek jobb ez így.
Tibor”