Az ’56-os orbáni megemlékezés margójára – Elter Károly írása
A sánta nyúlnál is gyávább Orbán Viktor, a nemzetvezető géniusz, a népet lángelméje szikráinak fényével irányítani hivatott, de már legfeljebb csak takaréklángon pislákoló rozsdás lámpás tegnap egy mindent alulmúló beszéddel rukkolt elő tetőtől-talpig átvizsgált és külön erre a célra összeválogatott bárcás seggnyalói körében; paravánok mögül, gorillái, spiclijei és titkosrendőrei gyűrűjében, az ország távoli szegletében. Tette mindezt Magyarhon egyik legbensőségesebb nemzeti ünnepén, ’56 eszmeiségéhez és szelleméhez igencsak méltatlan módon.
Örömmel jelenthetjük, hogy harminchárom évvel a gengszterváltás után ismét visszatért a kommunizmus legsötétebb időszaka!
Bezárult a kör, alig egy emberöltő alatt visszaértünk az origóhoz. Besúgókat toborzunk, erőddé alakítjuk a közmédia épületét, ellehetetlenítjük az önkormányzatiság intézményét, tűzzel-vassal harcolunk a civil szervezetek és jótékonykodók ellen, cenzúrázzuk a sajtót, nem kérdezhetjük szabadon megválasztott elöljáróinkat és minisztereinket, nincsenek független egyetemeink, újra a ruszkik felé orientálódunk, miközben kijátsszuk szövetségeseinket, eláruljuk barátainkat, és pávatáncunkkal megbotránkoztatjuk az egész világot.
Ismét diktatúra lettünk, mely teljhatalmát arra használja fel, hogy kirabolja, elbutítsa, megbetegítse és lebénítsa az országot, s miközben hűséges oligarchái mindent visznek, elszegényítik a lakosságot, és letérítik hazánkat a társadalmi és gazdasági fejlődés helyes útjáról. A jog és igazság nálunk már rég nem érvényesül, a kereszténység jelmezébe bújt hitvány gonosztevők uszályába kerültünk.
De térjünk vissza az elhangzottakra!
Nem cáfolható, hogy ilyen zavaros, ennyire inkoherens, ilyen aljas és kétséges tartalmú, ennyire manipulatív, álságos, uszító és nehezen értelmezhető beszédet ritkán mond egy magára valamit is adó politikus! Szégyenszemre a beszédet jegyző személy nem más, mint Magyarország miniszterelnöke, s hogy mindezt megengedhette magának, az maga az őrület, a totális önkontroll-vesztés ékes bizonyítéka.
Ha egyedül írta, meghökkentő, ha mások vetették neki papírra, az még megdöbbentőbb! Amikor koprodukcióban születnek ilyen (férc)művek, az már az összeesküvések egyik megnyilvánulási formája.
Szóval, ami elhangzott, az szégyen és gyalázat! A józanul gondolkodók, a mentálisan még szellemi képességeik birtokában lévő emberek nem csoda, ha úgy érzik, hogy a nemzeti ünnepen egy diliházból megszökött elmeháborodott ápolóinak vigyázó gyűrűjében lidérces lázálmait krákogta el a pszichiátriai intézményben bekvártélyozott – szintén agybeteg – sorstársainak. Az elmondottak megemésztése szinte lehetetlen, egy egészséges társadalomnak nem hogy megfekszi a gyomrát, hanem azt mócsingos falatként böfögi fel, s köpi ki rögvest magából.
Figyelve a rezsim kommunikációs megnyilvánulásainak sebesen görbülő ívét, legközelebb már arra fognak felszólítani minket, hogy kiegyenesített kaszákkal és kapákkal vonuljunk Brüsszel ellen? Azt kérik tőlünk, hogy szeressük a gonoszt, s utasítsuk el a jót?…
Létezik olyan ember, aki az „ellenségétől” próbál pénzt szerezni? Aki előbb fűnek-fának elmondja, másról sem beszél, mint az ellene történő ádáz hadviselésről, aztán meg tartja a markát, hogy azonnal adjon, s nem is keveset? Ehhez bizony pofa kell, nem is kicsi, hatalmas!
Vagy én tévedek, s a Csúti Köpcös nem is az Uniót akarja megfejni, csak nekünk mondja, hogy tőlük számít a mentőövre, amivel elkerülheti a teljes csődöt?
Van a világon akár csak egy olyan jellemtelen léhűtő, akiben annyi gerinc sincs, hogy ha már egyszer valakit magára haragít, akkor ne meghunyászkodva lesse jótevője kegyeit, s behúzva fülét-farkát próbálja meg kiengesztelni? Akinek – miközben a lóvéért esdekel – még van pofája így cukkolni és hergelni őt?
Ide jutottunk! Orbán szerint lassan már mindenki ellenség és a környezetünkben mindenki hülye, csak mi vagyunk a villamosok.
Hányadék ez az egész, ahogy – hála Orbánnak és elvakult, lefizetett támogatóinak – módszeresen kiírjuk magunkat a Föld kultúrállamainak sorából. Mert verhetjük a mellünket, hogy hány Nobel-díjasunk, hány olimpiai bajnokunk meg híres művészünk van, ha ilyen vállalhatatlanul primitív megnyilvánulásokkal döbbentjük meg a világot.
Helyettük is szégyellem magam…