Bródy János nagykoncertjén a közönség kifejezte mindazt, ami az elmúlt évtized alatt feszültségként ránk ragadt. Minden becsapást, hazugságot, terhet lehet-e szabadságra és reményre váltani?
Bródy János koncertje azt mutatja: lehet, és ehhez az összetartozás látványa magáért beszél.
Mutatjuk a videót, ahol a közönség kifejezte a SZABADSÁG iránti elköteleződését és mindent felülíró vágyát:
Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a gyereknek, nyilnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tQle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
MegértQ szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.
Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
Ugyanezt a dalt Koncz Zsuzsa is énekelte a saját koncertjén. De mutatunk egy sokkal jobbat. Itt megtekintheted:
A legszebb dalával üzent ma Koncz Zsuzsa a tanároknak: sírásveszély
További cikkeinkért látogass el Facebook-oldalunkra is!