Vlagyimir Putyin hétfő esti, az orosz néphez intézett televízió beszédében lényegében hadüzenetet küldött Ukrajnának azzal, hogy aláírt egy elnöki rendeletet a két kelet-ukrajnai szakadár állam függetlenségének elismeréséről. Az orosz elnök a rendelet előkészítését telefonon közölte Olaf Scholz német kancellárral és Emmanuel Macron francia elnökkel.
A rendelet aláírása előtt vélt vagy valós történelmi traumáktól hemzsegő beszédet tartott Moszkvában az orosz elnök.
Putyin azzal az erős kijelentéssel kezdett, hogy
a mai modern Ukrajna teljes egészében a bolsevik-kommunista Oroszország révén jött létre.
Ezt azzal folytatta, hogy a második világháború után Sztálin révén Ukrajna lengyel, magyar területekhez jutott, majd „Hruscsov valamiért elvette Oroszországtól a Krímet és Ukrajnának adta.” Putyin szerint tehát Ukrajna léte eleve Oroszországtól Lenin által elvett területekből keletkezett, „tekintet nélkül az ott élők érdekeire.” Szerinte a vesztésre álló bolsevikok így akartak hatalmon maradni, miközben kapitulálniuk kellett az I. világháborúban.
„Oroszország mindig nyíltan, becsülettel, Ukrajna érdekeinek figyelembevételével működött együtt” Kijevvel – mondta Putyin. Partnerség helyett zsarolást kapott és egyszerűen lopást – Putyin szerint ezzel szembesült Oroszország az Ukrajnán áthaladó, Európába irányuló orosz gáztranzit területén. Mindennek tetejébe – vélte Putyin – Ukrajnában egyre nagyobb befolyást szereztek a szélsőséges nacionalisták. Oligarcha milliárdokról, elrabolt vagyonokról beszélt Putyin, megjegyezve, hogy eközben ezek a hatalmi csoportok megosztották szerepüket: egy részük a nacionalistáknak udvarolt, másik részük az orosz együttműködés mellett szólalt fel.
A radikálisok azonban egyre nagyobb befolyáshoz jutottak a gyenge hatalommal szemben. „Stabil állam nem is jött létre” – csupán az oligarcha csoportok változó erőviszonyai határozták meg a hatalmi viszonyokat. Így jutott el Ukrajna 2014-hez, a majdani tüntetésekhez, amelyekben a főszerepet Putyin szerint a nacionalisták vitték. A radikálisok mindenkivel szemben felléptek, akik ellenezték a törvénytelenséget – mondta Putyin, megjegyezve, hogy mindennek valódi áldozatai voltak, akiknek gyilkosait senki sem kereste meg. „De a mi célunk megtalálni őket és megbüntetni” – jegyezte meg sokatmondóan az elnök.
Hatmillió ukrán hagyta el az országot, ez a lakosság 15 százaléka, mondta Putyin (bár az ország nem negyven, hanem 47 millós.) Ezután a nehéz szociális helyzetre tért át, arról beszélt, hogy az országot szétlopó csoportok miatt sokaknak arra sincsen pénzük, hogy a rezsit kifizessék. Szegénység, reménytelenség, a technológiai potenciál elveszítése – ez a civilizált európai út, mondta ironikusan az orosz elnök, aki szerint Ukrajna külső irányítás alá került, a valódi hatalom a nyugati fővárosok, civil szervezetek kezében van, az élet minden területén.
Putyin szerint Ukrajna veszélyt jelentene Oroszországra nézve, ha a NATO tagjává válna.
„Látjuk, milyen határozottsággal zajlik Ukrajna katonai megerősítése.” Szerinte Ukrajna stratégiai fekvése a Fekete-tenger miatt is fontos, ahol az Egyesült Államok újabb pozíciókat akar kialakítani – akart volna a Krímben is, de ezt az ott élők megakadályozták, „ezt sosem felejtjük el” – mondta Putyin.
A NATO-tagságot illetően Putyin elismeri, minden országnak joga van megválasztani a szövetségeseit, de az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) biztonsági chartájára hivatkozva azt mondta: az európai biztonsági rendszer elve az is, hogy senki sem erősítheti meg a saját biztonságát más országok rovására.
Márpedig Putyin szerint a NATO keleti bővítése épp azt az elvet rúgja fel. Ezután felidézte, hogy a Szovjetunió utolsó éveiben ígéretet tett a Nyugat arra, hogy a NATO nem megy keletre. Ilyen tartalmú dokumentumot egyébként soha nem írtak alá.
Putyin ismét követeléseit hangoztatta:
- mondjon le a NATO a támadó fegyverzet felállításáról Oroszország határainál,
- mondjon le a keleti bővítésről és vonja vissza katonai potenciálját az 1997-es helyzetnek megfelelően.
Mint mondta, mindezeket a követeléseket a NATO figyelmen kívül hagyta. „Miután az egyenrangú párbeszédre való javaslatunk lényegében válasz nélkül maradt, Oroszországnak minden joga megvan, hogy gondoskodjon a saját biztonságáról. Pontosan így fogunk tenni.”
Rég eljött az ideje a valójában megérett döntésnek:
el kell ismerni Donyecki Népköztársaságot és a Luganszki Népköztársaságot. Azonnal abba kell hagyni a fegyveres akciókat, különben a következmények teljes egészében a kijevi vezetés lelkiismeretét terhelik.
Ezután Putyin aláírta az elnöki elismerést, a dokumentumot donyecki részről Gyenyisz Pusilin, luganszki részről Leonyid Paszecsnyik a kváziállamok vezetői írták alá.