A lap által ismertetett levélből például kiderült, hogy
nemcsak a tíz legnagyobb agrárvállalkozásra kíváncsi az Európai Bizottság, amelyek az elmúlt években földalapú támogatást nyertek el Magyarországon, hanem az elmúlt tíz évben árverésre bocsátott állami hektárok nagyságáról is beszámolót vár és adatokat szeretne az aukciókról is.
A testület véleménye szerint komoly kockázatot jelentene az uniós költségvetésre, ha beigazolódna az összeférhetetlenség gyanúja az uniós mezőgazdasági támogatásokra jogosult állami földterületek árverésével kapcsolatban, így tehát ezért akarja „összefésülni” a kétféle adatbázis eredményeit.
Szintén összeférhetetlenségi gyanúra utal a bizottsági levélből annak felemlegetése, hogy 2018-ban 200 millió eurós EU-hitelt kapott a Budapest Airport, most pedig annak részvényei megvásárlására készül az állam egy magánszektorbeli szereplőkkel alkotott konzorcium keretében.
Ugyanígy összeférhetetlenségi gyanúra utal a Bizottság részéről az is, hogy bekérik az uniós támogatásból megvalósult Balaton környéki fejlesztési projektek adatait is, ahol számos kormányközeli vállalkozás projektje is megvalósult.
Új elem a levélben az is, hogy tisztázni kívánja azt is a Bizottság: a közbeszerzési szabályok kiterjednek-e a közérdekű alapítványokra, és a hatóságok hogyan kívánják megelőzni az ezeket irányítók összeférhetetlenségét, hiszen ezek az intézmények, ahogy a múltban, úgy “a jövőben is jelentős összegű uniós finanszírozásban részesülhetnek az európai támogatási alapokból”.
Azt is felrója a levél, hogy a magyarországi közbeszerzésekre a verseny és az átláthatóság korlátozása jellemző, amely megállapítja, hogy „a közbeszerzési pályázatok közel fele egyetlen ajánlatot tartalmazó eljárást eredményez”.
Lényeges fejlemény az is, hogy azt is tisztázni akarja a Bizottság: milyen eljárások szerint járt el a kormány és hogyan fizettette vissza a támogatásokat azokban a projektekben, amikor eredetileg EU-pénzt akartak felhasználni a magyarországi nyertesek, de végül a szabálytalan pénzfelhasználás miatt a kormány döntésére kivették ezeket a számlákat az uniós elszámolásból (és feltehetően a magyar költségvetésből rendezték azokat).
Az egyik ilyen, eredetileg uniós pénzből megvalósítani tervezett ügyhalmaz a vidéki közvilágítási projektek voltak, amelyek kb. 13 milliárd forintnyi támogatási összegének számláit végül a kormány kivette az uniós elszámolásból és a magyar adófizetőkre hárította.
Az Európai Bizottság arra kíváncsi, hogy a szabálytalanságok miatt az elmúlt 5 évben fennakadt projektszámláknak mi lett a sorsa:
behajtotta-e azok összegét a kormány a projektek kivitelezőin (a kedvezményezetteken), vagy végülis a magyar adófizetőkre terhelte azokat.
Szintén új elem a levélben, hogy a Bizottság az iránt is érdeklődik, az illetékes szervek milyen intézkedéseket tettek a szabálytalanságok feltárására és szankcionálására azokban az esetekben, amikor az OLAF vizsgálatát követően visszavonták kérelmüket egy projekt uniós finanszírozására. Felhánytorgatják ugyanis azt, hogy a magas szinten elkövetett korrupciót csak ritkán követi büntetőeljárás. Az EB szóvá teszi, hogy az illetékes szervek
„nem foglalkoznak a közigazgatás magas szintjein tapasztalható, illetve a vállalkozások és a politikai szereplők közötti kapcsolatokból eredő cimborasággal, kivételezéssel és nepotizmussal kapcsolatos kockázatokkal.”
Ez a mondat már a nyári éves jogállamisági jelentésben is szerepelt, onnan emelte tehát át a bizottsági levél ezt a megállapítást, de az szintén új elem, hogy ezt a jelenséget a Bizottság összefüggésbe hozza a Legfőbb Ügyészséggel, amelynek szerinte túl sok határköre van.
Éppen emiatt érdeklődik a brüsszeli testület arról is, hogy az illetékes szervek milyen intézkedéseket tettek a szabálytalanságok feltárására és szankcionálására azokban az esetekben, amikor az OLAF vizsgálatát követően visszavonták kérelmüket egy projekt uniós finanszírozására.
Szintén nagyon fontos és új elem ezzel összefüggésben, hogy kíváncsi a testület arra is:
vannak-e előírások, amelyek lehetővé teszik azoknak a határozatoknak a bírósági felülvizsgálatát, amelyekből kiderül, hogy a nyomozó hatóság vagy ügyészség nem üldözi az állítólagos költségvetési bűncselekményeket.
A levél nemcsak a Legfőbb Ügyészség kapcsán pedzegeti, hogy túl sok határköre van, hanem
komoly kockázatként azonosítja az EU pénzügyi érdekei szempontjából azt is, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnökének kezében is túl sok hatáskör összpontosul.
Azt is kockázatként azonosítja az EU-pénzek szemszögéből is, hogy fegyelmivel sújthatják azokat a bírákat, akik kérdéseikkel az EU Bíróságához fordulnak. Mindez befolyásolhatja az uniós támogatások ügyében folytatott bírósági eljárások hatékonyságát és pártatlanságát, ezért kéri a hatóságokat, hogy oszlassák el az aggodalmait.