Simkó János, a Magyar Rádió Pulitzer-emlékdíjjal kitüntetett korábbi alelnöke örül, hogy a DK bejelentette Dobrev Klára részvételét az ellenzéki előválasztáson, mint a párt miniszterelnök-jelöltje. Civilként támogatja Dobrevet, és mindenkit erre biztat.
Simkó Dobrev Klárát látja olyan erősnek, eltökéltnek és a demokrácia értékei iránt elkötelezettnek, hogy az ország első női miniszterelnökeként szolgálhassa a köztársaság és a jogállamiság helyreállítását. Határozott vezető és elkötelezett csapatjátékos. Ez utóbbinak különös jelentősége lesz egy új kormány élén.
„A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan”
– mondta Göncz Árpád, és Dobrev Klára számos nyilatkozatában erősítette meg, hogy hasonlóan gondolkodik.
Magabiztos tudás, pontos reakciók, lényegre törő megfogalmazások és egyenes válaszok jellemezték Dobrev Klára kommunikációját, pedig bőven kapott rázós kérdéseket, amikor Simkó interjúalanya volt több műsorban is.
Erős volt akkor is, amikor el kellett viselnie a férje ellen folyó gyalázatos és aljas kampányt, és eddigi életpályájának állomásain is – legutóbb az Európai Parlament alelnökeként – a világos célkitűzés jellemezte. Az eredmények, a mérhető teljesítmény igazolta a törekvéseit.
A támogatással összhangban magasra kell emelnem/emelnünk a mércét. Nem mintha nem sorakoznának hatalmas feladatok egy új kormány és annak vezetője előtt, de a Rádió egykori alelnöke szerint nem érhetjük be kevesebbel, mint
- az új köztársaság megteremtése;
- a szabadság, a demokrácia, a jogállam minden szegmensének visszaállítása;
- az „ellopott ország”, az átjátszott köz- és magánvagyonok jogszerű visszaszerzése;
- a mai hatalmi kleptokrácia bíróság elé állítása;
- a rohamos elszegényedés megállítása és felszámolása;
- az egészségügy, az oktatás reorganizációja;
- gyűlöletbeszéd helyett értelmes ügyekben értelmes dialógusok rendszeressé tétele;
- a civil kompetenciák és jogosítványok új alkotmányba foglalását és következetes alkalmazását, és még ezeregy feladat…
A Magyar Rádió egykori alelnökeként leginkább a sajtószabadság helyreállítását tartja halaszthatatlan tennivalónak,
és mivel Deák Ferenc szimpatikus sajtótörvénye – „ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad” – már akkor sem bizonyult elegendőnek, új, európai értékrendet követő médiatörvényre és új közmédiumra lesz szükség.
Nem „majd egyszer”, hanem a kormányváltást követően, azonnal.
A fenti fennkölt célokat röviden is meg tudom fogalmazni: szeretnék biztos jövőt az unokáimnak, lássanak világot, de itthon boldoguljanak egy demokratikus Magyarországon!
Cserébe megígérem, hogy újságíróként az új kormány következetes kritikusa leszek. Mindent el fogok ismerni, ami méltó az elismerésre, és fel fogok háborodni, ha ezt diktálja a tisztesség, a humánum. Ahogy Bálint Györgyöt tanítottam a média-kurzusaimon:
„Ifjú entellektüelek, … Tudni kell bizonyos dolgokat: csakis így háborodhattok fel egy hazug ember, egy csúnya szobor, egy pongyola gondolat vagy egy hazug, csúnya és pongyola társadalom ellen”
– zárta bejegyzését Simkó.