Az e-mail postafiókba érkezett az alábbi levél egy középiskolai tanártól, aki azt kérte, névtelenül tegyük közzé a nyílt levelét.
“A harmincas éveimben járó, de már néhány osztályt elballagtató pedagógus vagyok. Szeretnék Önnek mesélni egy kicsit a ragyogó életemről, amit a pedagógus-pálya biztosít számomra.
Jelenleg egy másfél szobás, téglaépítésű, vidéki lakásban élek egy megyeszékhelyen. Agglegény vagyok, így az életem még varázslatosabb, hiszen gyermekem még nincs, én magam pedig az otthonülős kategóriába sorolom magam, (már amikor hazaesek a suliból). Ennek több oka van.
- Az egyik, hogy mire megírom a tanulókról a kötelező feljelentéseket az igazolatlan óráik után, és mire kijavítom a dolgozatokat, elkészítem a szakmámtól teljesen idegen adminisztrációs munkákat, már annyi idő van, hogy örülök, ha vacsorát tudok enni.
- A másik ok, hogy bár nekem is vannak barátaim, ritkán adatik meg a lehetőség, hogy elmenjünk szórakozni ebből a mesés fizetésből, amiért ugye választottam a tanári pályát.
Már annak örülök, hogy egyáltalán azt megtehetem 30 év feletti létemre, hogy ne a szüleimmel éljek!
192 ezer forint a nettó fizetésem. Ebből 90 ezer + rezsi az albérleti költségem. Rezsivel 110-113 ezer forintot szoktam fizetni fogyasztástól függően. Van egy áruhitelem a laptopomra és egy részletfizetésem a telefonomra. A kettő együtt 14 ezer forint. 5600Ft-ba kerül a havi bérlet, amit nem támogat az iskola. Kerekítve 60 ezer forintom marad meg a hónapban. Ez annyit tesz, hogy napi 2 ezer forintot költhetek ételre, tisztító- és kozmetikai szerekre, szórakozásra és élvezeti cikkekre.
Ha Önnek ezek után van képe azt mondani, hogy a pénzért választottam a tanári pályát, kérem, próbálja ki Ön is, hogy ebből a varázslatos fizetésből él egy hónapig!
Üdvözlettel,
Egy tanár, aki csak a pénzért csinálja”
Egy fiatal fiú olyan kiírást tett közzé, amit ha elolvasol, kiesik a kezedből a kávéd
